1. AZ ÓKOR TÖRTÉNETE (ÖSSZEFOGLALÓ)

Az ókor történeti korszakolása:

• Ókori kelet története
  
• Ókori Hellasz története és Nagy Sándor
  
• Az ókori Róma története

I. AZ ÓKORI KELET

Mezopotámia és a sumérok: A Tigris és az Eufrátesz folyók közti területet (mely ma Irak, a Közel-Keleten) Mezopotámiának nevezzük. A szó "folyóközt" jelent. Ezen a területen az ókor kezdetén, vagyis a Krisztus előtti IV. évezredben sumérok laktak, mégpedig városállamokban. Ilyen sumér városállam volt például Ur, Uruk, Umma, Nippur, Larsa és Babilon városa is. Közös jellemzőik: az öntözéses földművelés, a templomgazdaságok kialakulása, és a zikkuratok (lépcsős piramisok) építése.

Vallás: az ókorra a politeizmus volt a jellemző, ami több-istenhitet jelent (teos = görögül Isten). Ez a több istenben való hit jellemezte az ókori egyiptomiakat, görögöket, és rómaiakat is. Kivétel: zsidóság, ahol már a Krisztus előtti 2.évezredben is monoteizmus, azaz egyistenhit volt a jellemző. A mai világvallások, a kereszténység és az iszlám is monoteisták (egyisten hitűek.)

Óbabilon és Hammirapi:

Babilon városában kerül hatalomra Kr.e. 1800 körül és ő hozza létre az Óbabiloni Birodalmat. Híres volt törvénykönyve, melyet egy 2,25 m magas diorit kőoszlopra vésetett fel. (Mai helye: Párizs, Louvre). A törvények elve a szemet-szemért, fogat-fogért elv és a társadalmi rétegek szerint eltérő szigor.

Ókori Egyiptom:

Egyiptom a Nílus folyó mentén helyezkedik el, Afrika északkeleti részén. Az egyik első, fontos civilizációs központ volt, mely már a Krisztus előtti 4. évezredben fejlett kultúrával rendelkezett. Az archaikus korban (Kr.e.3000 - 2700) két állam létezett: Alsó-, és Felső Egyiptom. Az első fáraó Ménész volt, 2900 körül egyesítette a két államot. A fáraók despotikus hatalmúak voltak Despotikus hatalom: amikor az uralkodó teljhatalommal vezeti országát és istenségként tisztelik. Rétegek: papság, hivatalnok-írnokok, közrendű szabadok.Az óbirodalom korában (Kr.e.2700-2200) épültek az első piramisok Gízában. Legnagyobb a Kheopsz piramis, 135 méter magas.

Az újbirodalom korában (Kr.e.1550-1000): hükszoszok támadtak Egyiptomra, a központ Théba lett. Hódításokat kezdett az ország, elterjedt a rabszolgaság. II. Ramszesz uralkodása volt ​Egyiptom fénykora. Harcokat folytatott riválisukkal a Hettita Birodalommal. Az Amon-papság megerősödik

A tengeri népek támadása söpörte el Kr.e.1200 körül meggyengíti a térség nagyhatalmait, elsöpri a Hettita Birodalmat. Később Asszíria majd a Perzsa Birodalom utána Nagy Sándor végül a rómaiak hódítják meg Egyiptomot.

Egyiptomi vallás: Egyiptomban a napistent imádták, a neve Ré volt és ember testű, sólyom fejű alakban ábrázolták.Későbbi neve: Oziris, felesége: Ízisz. Egyéb istenek: Hórusz, Széth. LINK (vallás). A fáraókat és főpapokat elhalálozásuk után mumifikálták (tartósították) mert hittek abban, hogy még életre kelhet. LINK (blog)

Hieroglif írás megfejtője 1824-ben Jean Francois Champollion. Egyiptomi városok: Városok: Théba, Memphis, később Alexandria.

AZ ÓKORI KELET EGYÉB ÁLLAMAI

Föníciai városállamok: Türosz, Szidón, Büblosz. A Földközi tenger keleti partján feküdtek. Fejlett kereskedő városállamok voltak, a mai betűírás első létrehozói. Türosz hajósai alapítják Karthagót a későbbi Róma legfőbb riválisát.

Izrael: az Egyiptomból Kánaánba vándorló, Mózes vezette zsidó törzsek hozzák létre Izrael Királyságát Kr.e. 1030-ban (Saul). Főváros Jeruzsálem. Nagy királyaik: Dávid és Salamon.

Asszír Birodalom: Assur városában kialakuló, majd hódító katonaállam. A meghódított területek lakosságát saját területeire deportálta és munkára kényszerítette. Fénykora: Kr.e. 8-7. század (Assur-ban-apli). Az asszírok egy időre az egész Közel Keletet meghódítják, még Egyiptomot is (Kr.e. 664) Új fővárost építenek: Ninive. A médek győzik le Kre. 612-ben. 

II. AZ ÓKORI HELLASZ

Görög törzsek betelepedése, Kr.e. 2200 körül. Négy törzs: akhájok, iónok, dórok, aiolok. Az első fontos városállam:Mükéne. Lakói az akhájok voltak. Jellemzők: városfalak, a gazdálkodás központja a palota, fejlett művészet. Nagy háború: Trója ellen indult a Kr.előtti 12. században.

A görög törzsek honfoglalása: a dórok délen (Peloponnészosz), a iónok az Attika félszigeten és a kisázsiai partokon telepednek le. Ez a vándorlás elpusztítja a görögök útjába kerülő más népeket, így perzselik a mükénei kultúrát is a dórok.

Poliszok: A polisz olyan vallási, politikai, kulturális közösség, melynek lakói egy városias jellegű település köré csoportosulva saját vezetők, törvények és szabályok szerint éltek, és magukat megkülönböztették más hasonló településektől. Poliszok jellemzői:

• A királyságot felváltja a köztársasági forma, megjelennek a népgyűlések
• A poliszok népgyűlései tisztségviselőkkel működnek együtt az állam irányításában
• A tisztségviselőket (például: arkhónok) választják ugyan, de kezdetben csak a leggazdagabbak, vagyis az arisztokraták közül. Ezért ezt az államformát arisztokratikus köztársaságnak nevezzük.
• A nép nagy része a démoszt alkotta, mely a földeket művelte vagy egyszerű iparosként, kereskedőként dolgozott.

A görög gyarmatosítás: Az egyes poliszok (pl. Athén, Korinthosz, Megarra) a Kr.előtti 8. században hajós csoportokat indítottak új tájak felfedezésére, szerte a Földközi tengeren. Az egyes csoportok kereskedőtelepeket, gyarmatvárosokat alapítottak, melyek nem függtek az anyavárostól. A legtöbb gyarmatváros: Dél-Itáliában, Szicíliában, Afrika partjainál és a Fekete tenger partjain jött létre. (Karthagót a föníciai Türrosz város hajósai alapították Kr.e.814-ben.)

Görög vallás és mitológia: LINK olyan ókori történetek amelyeket egy bizonyos kultúra igaznak hisz, és amelyekben természetfeletti események, személyek, lények szerepelnek. Leghíresebb a görög mitológia. Istenei: Zeusz (főisten), Poszeidón (tengerek istene), Hádész (alvilág istene), Árész (háború istene), Aphrodité (szerelem istennője).

A görög istenek lakhelye az Olümposz hegy. A görög mitológia történetei (mítoszai) például: Ikarosz monda, Trójai faló mondája, Küklopsz mondája.

Athén irányító szervei, testületei

• Népgyűlés vagy ekklészia: a legfőbb döntéshozó szerv volt (mint ma a parlament). Tagja csak athéni polgárok lehettek (de családjaik már nem). A népgyűlésen nem vehettek részt rabszolgák és a metoikoszok (betelepültek) sem.
• Arkhónok: A legfontosabb döntéseket meghozó választott tisztségviselők voltak, akik kezdetben az arisztokraták közül kerültek ki. Kezdetben még bíráskodási jogkörrel is rendelkeztek.
• Areioszpagosz: korábbi arkhónokból álló tanács volt, mely jóváhagyta vagy elutasította (felülvizsgálatra kérte) az arkhónok döntéseit.
• Bulé: Olyan választott tanács volt, mely előkészítette a népgyűlés elé terjesztendő javaslatokat. Olyan szerepe volt, mint ma a kormányoknak.
• Esküdtbíróság (héliaia): bíráskodást végző, egyszerű polgárok voltak, akiket sorsolással választottak ki. Mint ma az esküdtszék Amerikában.
• Sztratégoszok: kezdetben katonai vezetők voltak, majd később olyan hatalmuk lett mint az arkhónoknak. Az állam legfőbb vezetőivé váltak. (Periklész is sztratégosz volt.)

AZ ATHÉNI DEMOKRÁCIA KIALAKULÁSA ÉS FÉNYKORA

1.Drakón (621-594): Írásba foglaltatta a szokásjogot, melyet mindenkire egyformán érvényesítettek (arisztokratákra ugyanúgy mint szegényekre)

2.Szolón (594-570): Megszüntette az adósrabszolgaságot, és a származás helyett a vagyon tette meg a politikai jogok alapjává. Ezekben vagyon szerinti osztályokhoz igazította a tisztségek betölthetőségét. Ez volt a TIMOKRÁCIA.

Timokratikus szolóni rendszer: Athén lakosságát és az éves jövedelem alapján 4 csoportba sorolták. Ezeknek a csoportoknak az alapját az adta, hogy az adott rétegbe tartozóknak hány mérőnyi gabonája, bora vagy olaja termett az adott évben.

3.Peiszisztratosz: Az általa megvalósított rend a türannisz intézménye: Több görög poliszban is kialakult a türannisz rendszere. Egy időre Athénban is létrejött egy bizonyos Peiszisztrátosz uralma idején (Kr.e.560 és 527 között) A rendszer lényege az, hogy egy arisztokrata ragadja magához a hatalmat a démoszra támaszkodva - mintha a népet szolgálná - ám valójában zsarnokságot teremtve. Peiszisztratosz zsarnoki uralma dacára jelentős építkezéseket hajtott végre: Píreusz (kikötő) kiépítése, templomok, vízvezetékek létesítése, hadsereg és flotta fejlesztések, földosztás. Fiai követték a hatalomban (Hippiasz és Hipparkhosz) de őket elűzte a nép.

4.Kleiszthenész (Kr.e.508-493): 

 - Cserépszavazás: a zsarnoki uralomra törekvő athéni polgárok száműzése volt legfőbb célja. Kleiszthenész vezette be. Akire a legtöbben szavaztak, azt 10 évre száműzték Athénból.

- Kleiszthenész új közigazgatási rendszert vezetett be, úgynevezett phülékre (fülékre) osztotta a várost, melyek mindegyike három további részre tagolódott a három társadalmi réteg szerint. A 10 filé mindegyike képviselőt küldhetett a Buléba, mely képviselő ugyanakkora eséllyel lehetett paraszt, városi szegény vagy arisztokrata. 

- Kleiszthenész alatt lett Athén valódi demokrácia, mert még a legszegényebbek is ugyanakkora eséllyel kerülhettek fontos tisztségekbe mint a gazdagok. A legtöbb tisztség sorsolással került betöltésre, kivétel a sztratégosz (azt választották) Ugyanakkor mégis korlátozottnak mondjuk Athén demokráciáját, mert a nők, metoikoszok és rabszolgák nem kerülhettek be a népgyűlésbe.

- Közvetlen demokrácia: amikor a polgárok személyesen vehetnek részt államuk döntéseinek meghozatalában.

5.Periklész Az ő korára esett Athén virágkora vagy fénykora. Őt a Krisztus előtti 5. század végén, 444 és 429 közt tizenötször választottak sztratégosznak! Ekkor vezették be a napidíjat a bulés és az esküdtbíróságok tagjainak. Periklész idején virágzott Athén. Fellendült a kereskedelem, a fazekasság a művészetek.

GÖRÖG-PERZSA HÁBORÚK

A perzsa-görög viszony a Krisztus előtti 5. század végén

A terjeszkedő Perzsa Birodalom Kr.e. 546-ban foglalja el Kürosz utasítására a Kis-ázsiai partvidék ión városállamait. Ezzel jelentős számú görög kerül perzsa uralom alá. Később, a Perzsa Birodalom élére Kr.e.522-ben I. Dareiosz király kerül, aki 499-493 közt kíméletlenül leveri ezeknek a ión városoknak a lázadását. Győzelme után pedig Dareiosz elhatározza hadjáratban bünteti meg a felkelést támogató Athént és Eretriát.

Három perzsa támadás a görögök ellen:

1.) A Kr.e. 492 -ben induló perzsa hadjárat: A perzsa támadás tengeren és vizen indul, de korán kudarcba fullad. A szárazföldi csapatokat a trákok szórják szét, a perzsa hajóhadat pedig egy hatalmas vihar süllyeszti el az Athosz félsziget csúcsánál.

2.) A Kr.e. 490 -ben induló perzsa hadjárat: Dareiosz a támadás előtt minden görög poliszba elküldte követeit, és mindenkitől behódolást várt. Több állam meg is tette ezt, hogy elkerüljék a perzsák haragját. Ám Athén és Spárta elutasították a behódolást. Válaszul hatalmas sereg, 25 ezer perzsa katona szállt hajókra, hogy átkelve az Égei tengeren (600 hajón) megtámadják Athént. Eretria felégetése után Maratónnál szálltak újra partra (segítette őket Peiszisztrátosz elűzött fia: Hippias) A marathóni csatában Miltiadész vezette az athéniakat és a hoplita falanx győzelmet aratott. Hadvezèrek: perzsáknál: Datisz, athéniaknál: Miltiadèsz A csata: visszavonulást színleltek a görögök, majd az előretörő perzsákat bekerítették. A perzsák erőssége a lovasság és az íjjászok nem tudtak érvényesülni, a görög támadáskor a ugyanis lovakat éppen itatták, és járatták, messze a vonalak mögött. A spártaiak bár elindultak segíteni Athénnak a perzsák ellen, késve érkeztek meg. (Későn indultak mert épp Karneia ünnepét ülték.) A vereség után a perzsák hajókra szálltak, hogy megkerülve az Attika félszigetet, közvetlenül rohanják le Athént. Ám egy bátor athéni katona futva megvitte a hírt Athénnak, és az felkészülhetett. (Ez teremtette meg a maratóni futás hagyományát. A táv: 42,195 km) Végül a perzsák nem próbáltak meg újra partra szállni, inkább hazatértek. Ajánlott térkép: TÉRKÉP

3.) A Kr.e. 480 -ban induló perzsa hadjárat: 

A hadjárat előtt Athénban vita alakult ki arról, hogy az újabb perzsa hadjáratra készülve a lauroni ezüstbányák bevételeiből a szárazföldi hoplita-sereget fejlesszék e, vagy inkább a hadiflottát! Ariszteidész a szárazföldi sereg fejlesztését támogatta (és a földműves parasztok, arisztokraták egyetértettek vele), viszont Themisztoklész inkább a hajóflottát akarta megerősíteni. Themisztoklészt a kereskedők támogatták, mert az építendő hajók és a tengerek biztonsága éppen érdekeiket szolgálta. Végül Themisztoklész győzöt, 180 db triérészt (3 evezősoros döfőorral rendelkező gályát) építettek. TRIÉRÉSZ link. Közben Perzsiában I. Dareiosz után Xerxész lett a király. Kr.e 480-ben elrendelte a hadjáratot a görögök ellen. Követeket küldött a poliszokban, de Athén és Spárta most is elutasította a behódolást. (Spártában a követeit ezúttal még kútba is dobták.) 

Görög haditerv: A görög poliszok követei az Isztmoszon döntötték el haditervüket (Kr.e.481) A perzsák megállítására a thermopülai szorost választották. Itt ugyanis a földrajzi viszonyok lehetővé tették, hogy egy kisebb haderő is sikeresen verjen vissza egy számbeli túlerőben lévő sereget. A tanácskozás azonban számolt annak lehetőségével is, hogy esetleg a perzsák majd mégis áttörnek a szorosban. Erre az esetre azt tervezték, hogy kiürítik Athént, és minden erejüket az isztmoszi szoroshoz vonják, melynél falat emelnek, a Pelopponészosz védelmére.

A thermopülai csata:  Körülbelül 200 ezres sereggel indult a perzsa támadás szárazföldön északról dél felé és vele párhuzamosan a tengeren is. link: TÉRKÉP Egy 8 ezres görög sereg vonult a thermopülai szoroshoz, Leonidasz spártai király vezetésével. A perzsa támadás ötödik napján egy Ephialtész nevű malisi (helybéli) görög – magas pénzjutalom fejében - megmutatta a perzsáknak az Anopaia ösvényt, melyen keresztül a szoros megkerülhető volt. Amikor a görögök számára világossá vált, hogy elárulva őket, a perzsák a szoros mindkét végén támadhatnak, azt a döntést hozták, hogy megosztják erőiket. A Leonidasz vezette 300 legbátrabb spártai és a thébaiak feláldozva magukat a szorosban maradnak, és addig tartják fel a perzsákat, amíg csak tudják, és amíg mind el nem hullanak. Ezen idő alatt pedig az eredetileg 8000 fős görög sereg többi része visszavonul az Iszthmoszhoz. A tervet végrehajtották, a 300 spártai mind elesett, de a sereg megmenekült. A perzsák bevonultak a kiürített Athénba, ahonnan a lakosság a környező szigetekre menekült.

4.) A perzsák kiűzése: A perzsák feldúlták Athént, az athéni flotta pedig egy hónappal a thermopülai csata után (480 szeptember) a szalamiszi tengeri csatában legyőzte a perzsákat. A hatalmas és nehézkes perzsa hajókat a szűk szalamiszi csatornába csalták (Szalmisz szigete és a partvonal közé), ahol a görög triérészek végeztek velük.

Ezt követően a perzsák már nem mertek tovább támadni dél felé, de egy évre Athénban maradtak. Döntő csata: 479-ben zajlott Plataia mellett. Ebben spártai, athéni és több más poliszból összevont 40 ezres görög had legyőzte a 100 ezres perzsa sereget (Pauszaniasz, spártai hadvezér vezetésével). A perzsák kivonultak Hellaszból. Az athéniak pedig 478-ban létrehozták a déloszi szövetséget, hogy tagjai pénzzel és hajókkal támogassák Athént, az esetleges újabb perzsa támadás esetére. A görög - perzsa háborúkat a Kalliaszi béke zárta le végérvényesen Kr.e. 449-ben.

NAGY SÁNDOR BIRODALMA

Igazi nagyhatalommá II. Philipposz (Nagy Sándor apja) tette Makedóniát Kr.e. 356-336 között! Jelentősen kibővítette Makedónia határait, megszerezte a trák aranybányákat (aranypénzt veretett) felfejlesztette a makedón hadsereget (8 ezer főre, új fegyverük a sarissa lett, mely 6 méteres lándzsa a falanxban) Meghódította a hatalmas Thessalia tartományt. A görög poliszok egy része támogatta Philipposz azon tervét, hogy egyesíteni kell a görögöket. Azokat pedig, akik ellenezték, legyőzte Kr.e. 338-ban a Khairóneiai csatában. A csata évében Kre. 338-ban a második Pánhellén Kongresszuson Philipposz létrehozta az Összgörög Szövetséget, majd felvetette a Perzsia elleni hadjárat tervét. A megvalósítást nem élhette meg, mert testtőre megölte.

Nagy Sándor (valódi nevén: III. Alexandrosz):

Nagy hatással volt rá nevelője, Arisztotelész. Alig 20 évesen, Kr.e. 336-ban került a trónra és mindössze 13 évig uralkodott. Nagy Sándor körülbelül 65 ezer katonával próbálta megvalósítani apja álmát, Perzsia meghódítását és III. Dareiosz legyőzését. Kr.e. 334-ben kelt át a Hellészpontoszon (Dardanellák) A kis-ázsiai partok mentén indult meg seregeivel. Az itt következő képen Nagy Sándor Perzsia elleni hadjárata:

A perzsia elleni hadjárat (334-323):

• Első csata: Granikosznál a perzsa helytartót veri meg (utána: Gordiuszi csomót vágta át a görög mitológia szerint. A híres csomót még senki nem tudta kibontani, de Nagy Sándor egyszerűen átvágta)
• Második csata: Isszosz mellett magát III. Dareioszt győzi le. Délre fordulva Föníciát és Egyiptomot is meghódítja. (Egyiptomban a perzsa helytartó behódol)
• Harmadik nagy csata: Gaugaméla mellett, Ninive közelében Mezopotámiában Kr.e. 331-ben. A perzsa király elmenekült, de egy helytartója megölette. Nagy Sándor elfoglalta a perzsa fővárosokat: Perszepoliszt és Szuszát.
• Indiai hadjárat: Kr.e.327-ben átkelt az Indus folyón, és legyőzte az indiai sereget. Ám hadserege fellázadt és a hazatérést követelte. Miközben Európa felé vonult seregével, Babilonban meghalt maláriában.

Nagy Sándor végső terve: Egységes hellén-perzsa birodalmat akart. Ennek érdekében békét szeretett volna a perzsák és görögök közt. Példát mutatva 327-ben direkt perzsa nőt vett feleségül (neve: Roxána). Később pedig, 324-ben megszervezte az úgynevezett "szúzai mennyegzőt", melyen ezer közrendű és 80 főnemesi makedón kötött házasságot perzsa nőkkel. Az ezekből a házasságokból megszületendő kevert népességet szánta az új, vegyes birodalom legfelső rétegének, és alapjának. Nem vált be, idővel tömeges válások zajlottak.

A görögök idővel megharagudtak Nagy Sándorra a sok perzsa szokása átvétele miatt, csak bizalmas tanácsadója és szerelme Hefaiston tartott ki mellette haláláig.

Hellenisztikus államok

Nagy Sándor halálos ágyán a hatalmat főtanácsadójára hagyja: Perdikkaszra, akit Kratérosz és Antipatrosz támogatott. Ideiglenesen vezetik a birodalmat, miközben Nagy Sándor fiát  - aki félig perzsa - megkoronázzák. Ám a fiút (IV. Alexandrost) Kr.e. 309-ben (amikor alig 14 éves) megölik (Antipatros fia, Kassandros) és bár Nagy Sándor féltestvérét is megkoronázzák, a hatalom az egymással marakodó makedón hadvezérek (diodokhoszok) kezébe kerül! Végül Kr.e. 306-ra a régi nagy Makedón Birodalom részekre esik szét, ezek a HELLENISZTIKUS ÁLLAMOK

III. RÓMA TÖRTÉNETE

Róma alapítása: A itáliai félsziget közepén, Kr.e.753-ban alapították a latin törzsek. (Az egyik monda szerint: Romulus és Rémus, Marsnak – a háború istenének ikerfiai – alapították Rómát. Egy másik monda szerint Hektor, trójai királyfi unokatestvére Aeneas alapította.) Róma 3 jellemzője a kezdetektől: folyamatos terjeszkedés, romanizáció (amit meghódít, azt romanizálja, más kultúrák másolása, főleg a hellén vívmányok, vallás utánzása.

Róma korszakai:

1. Királyság kora: Kr.e. 753 - Kr.e. 510 => Róma alapításától az etruszkok elűzéséig tartott
2. Köztársaság kora: Kr.e. 510 - Kr.e. 27-ig => Az etruszkok elűzésétől Augustus hatalomra jutásáig
3. Császárság kora: Kr.e. 27 - Kr.u. 476-ig => Augustustól a Nyugat-Római Birodalom felbomlásáig. Ez a korszak két további al-korszakra oszlik: Principátus korára (Kr.e 27 - Kr.u. 284) és Dominátus korára (Kr.u. 284 - 476)

Királyság kora (Kr.e.753-510): Alig néhány évtizeddel Róma alapítása után, a város a hódító etruszkok kezébe került. Összesen hét király váltotta egymást. A legelső Romulus volt, az utolsó három pedig: Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. Közülük a legjelentősebb Servius Tullius volt, aki a politikai jogok gyakorlását vagyonhoz kötötte. Az utolsó etruszk király hatalmát egy felkelés döntötte meg. Az etruszkokat elűzték Rómából, jött a köztársaság kora.

A köztársasági berendezkedés: Róma Kr.e. 510-ben arisztokratikus köztársaság lett. Három társadalmi réteg alakult ki: patríciusok (előkelők), plebejusok (szegények) és a cliensek (patríciusokat kiszolgálók). A legfőbb irányító szerv a népgyűlés volt, melyet kezdetben főleg csak patríciusok alkották. Később a népgyűlés átalakult (comitia tributa) területi és nem vagyoni alapú lett, így helyet kaptak benne a plebejusok is. A népgyűlés tisztségviselőket (magisztrátusokat) választott, és mellette egy szenátus működött. Így Rómát valójában három szervezet vezette: Népgyűlés, Szenátus, tisztségviselők.

Patrícius – plebejus harc (Kr.e. 494-367)

Miközben Róma terjeszkedni kezdett és háborúkat vívott a környező városokkal, a plebejusok is követelni kezdték, hogy ők is betölthessék a vezetői tisztségeket (consul, praetor, censor … stb). Kr.e. 494-ben kivonultak Rómából azzal a követeléssel, hogy ha nem lehet néptribunusok a gyűléseken, úgy saját várost alapítanak. Mivel a patríciusok rászorultak a plebejusok segítségére, hisz ők alkották a hadsereget, fokozatosan engedtek követeléseiknek,. Lassan fokról fokra lehetővé vált, hogy az egyes tisztségekben plebejusok is lehessenek. Magisztratúrák: consul, néptribunus, praetor, censor, quaestor, Pontifex Maximus, aedilis.

A pun háborúk

A pun háborúk a Krisztus előtti 3. századra létrejött ókori nagyhatalmak: Róma és az Észak-afrikai Karthagó népe - a punok - közt zajlottak. Az első pun háború (Kr.e. 264-241) tétje Szicília, Korzika és Szardínia szigeteinek birtoklása volt. Ezt a harcot Róma nyerte A második alkalmával a nagy pun hadvezér, Hannibál támadta meg szárazföldön, harci elefántokkal Rómát, de Cornelius Scípió római hadvezér közben saját hazájukban támadta meg a punok fővárosát Karthagót. A zámai csata Kr.e.202-ben nagy római győzelmet hozott. Karthagó hadisarcot kellett, hogy fizessen, és elvesztette Afrikán kívüli birtokait. (Végső legyőzése: a harmadik pun háborúban történt: Kr.e. 146-ra elpusztult birodalmuk.)

Az első polgárháborúk és a birodalommá válás:

Miközben Róma polgárháborúkkal küzdött - mint a néppárti Gracchusok, harca a szenátori renddel (optimatákkal) majd Sulla és Márius harca idején (mely egyben a szenátus és a népgyűlés közti hatalmi harcot is jelentette) - birodalommá alakult Róma. A hadsereg légiói sorra hódították meg Európa és Afrika vidékeit. A meghódított tartományokból provinciák lettek.

AZ ELSŐ TRIUMVIRÁTUS (KR.E.60)

A triumvirátus kifejezés jelentése: Három hatalomba felkapaszkodott személy szövetsége, a fontosabb tisztségek megszerzéséért és a birodalom felosztásáért.

Résztvevők: Crassus, Pompeius, Caesar. Hatalomra kerülésük: A Spartacus vezette rabszolgafelkelést Kr.e.71-ben Crassus és Pompeius verte le, akik nagy vagyonuk miatt egyébként is Róma legnépszerűbb emberei közé tartoztak. Iulius Caesar szintén nagy vagyonra tett szert mint hispániai helytartó így összefogott velük. A három legnagyobb hatalmú római tehát létrehozta az első triumvirátust.

A triumvirátus célja:  A triumvirátust alkotó három vezető kezében legyen minden hatalom, mind legyenek consulok + a birodalmat felosszák egymás között. Casear kapta meg Gallia meghódításának jogát, Pompeiusé lett a birodalom nyugati fele, főként Hispánia Crassusé pedig a keleti rész lett (főleg Szíria).

A triumvirátus felbomlása: Caesar mivel meghódította Galliát, kiemelkedő népszerűségre tett szert. Pompeius ezt féltékenyen szemlélte, így összefogott ellene a szenátussal. (Közben meghalt Crassus Szíriában) Kitört a polgárháború Caesar és Pompeius közt. Caesar katonákkal vonult be Rómába, Pompeisu elmenekült előle. Kettejük közt a döntő csatára görög földön került sor Kr.e.49-ben Pharszalosznál. Caesar győzött.

CAESAR URALMA (KR.E. 45-44.):

1.) Hatalmának jellege: katonai diktatúra. Megszerezte a diktátori kinevezést, mellette örökös consul, censor és imperátor is lett. A hatalom minden eleme a kezébe került. Mellőzte a a szenátust. Ez okozta vesztét.

2.) Szegényeket segítő rendelkezései: föld és gabona osztás, adósságok, lakbérek csökkentése, a bűnözés visszaszorítása (szigorúbb büntetésekkel)

3.) Polgárjogi rendelkezés: Caesar polgárjogot adományozott a provinciabelieknek

4.) Egyéb rendelkezések: naptárreform. parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). 

Végül túlzott hatalma miatt a szenátus ellene fordult, és megölték. Az összeesküvők vezetője: Brutus és Cassius volt. Caesar végrendeletében fogadott fiára és egyben unokaöccsére Octavianusra hagyta a hatalmat!

A MÁSODIK TRIUMVIRÁTUS (KR.E.43)

A második triumvirátus Caesar halála után, Krisztus előtt 13-ban jött létre, tagjai: Octavianus, Antonius és Lepidus voltak:

• Caesar a hatalmat unokaöccsére Octavianusra hagyta, aki consullá neveztette ki magát
• Közben Kr.e 43-ban megalakult a 2. triumvirátus, Caesar legfőbb követőiből annak érdekében, hogy megbosszulják halálát és biztosítsák a rendet a birodalomban. Tagjai: Octavianus, Antonius (Caesar fő hadvezére), Lepidus (szintén hadvezér).
• A bosszúra Kr.e. 42-ben került sor, Philippinél ahol Antonius és Octavianus legyőzték a Caesar elleni összeesküvés vezetőit: Brutust és Cassiust.

A birodalom újbóli felosztása

Újra felosztják a Római Birodalmat: Antonius kapja a keleti részeket (Szíria, Egyiptom), Octavianus kapja a nyugati területeket (pl: Hispániát) és Lepidus az afrikai provinciákat. Lepidus félreállása után azonban a kettéosztottság lesz a jellemző.

Octavianus a szenátust meggyőzi arról, hogy Antonius a birodalom  kettészakításán fáradozik Egyiptomban. Végül polgárháború kezdődik Antonius és Octavianus közt. A döntő csatára: Actiumnál Kr.e. 31 -ben került sor! Tengeri ütközet volt a görög partoknál és Octavianus győzelmével zárult! A csatában Antoniust támogatta Egyiptom úrnője Kleopátra is az egyiptomi  hajóhaddal, ugyanis a megelőző években Antónius szerelme lett. A csata után Octavianus megszerezte a teljhatalmat, Antonius és Kleopátra pedig egy évvel később öngyilkosok lettek.

AUGUSTUS URALKODÁSA (KR.E. 27- KR.U. 14)

1.) Octavianus ügyelt arra, hogy ne jusson Caesar sorsára, így fenntartotta a köztársasági formát, és színleg nem ragadta magához a teljhatalmat. Megkapta az Augustus jelzőt => fenséges, tiszteletreméltó.

2.) Rendszerét PRINCIPÁTUS -nak nevezték. Princeps => első polgárt jelent

3.) Hatalma arra épült, hogy sorra felvette és letette a különböző tisztségeket fenntartva a demokrácia látszatát ám valójában egyeduralmat épített.

Augustus hatalmai rendszere:

• Augustus teljhatalma: imperátorként a hadsereget is irányította, címei révén (pl. consul, diktátor, néptribunus) pedig a nép ura lehetett.
• Állandó testőrgárdát hozott létre, és állandó hadsereget teremtett flottával
• Építkezésekkel fejlesztette Rómát (vízvezetékek, gátépítések, tűzoltóság)
• Megreformálta a közigazgatást (provinciák irányítása) => a frissen meghódított provinciákat császári irányítás alá rendelte, míg a régi provinciák maradtak a szenátus irányítása alatt.
• Hódításokba kezdett, a birodalom határát a Duna-Rajna vonalig terjesztette ki.

A CSÁSZÁR-KOR

A principátus korának dinasztiái:

• Dinasztiákra tagolódtak Róma uralkodói:
• Iulius - Claudius dinasztia: Tiberius, Caligula, Claudius, Néró
• Flavius dinasztia: Vespasianus, Titus, Domitianus
• Antoninus dinasztia: Nerva, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius
• Severus dinasztia: a dinasztia legfontosabb császára Caracalla (Kr.u.211-217)

A Iulius - Claudius dinasztia fontos közigazgatási és adóreformokat hajtott végre. Később, a Flaviusok alatt épült fel a híres római Colosseum, és több hatalmas zsidó felkelést is levertek Judeában (Kr.e.70). A felkelések véres leverése nyomán települtek szét a zsidók a különböző provinciákba. Diaszpórákat hoztak létre.

Kialakul a császári hivatalszervezet és a kincstár. A Római Birodalom Trainaus és Hadrianus idején érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor válik római területté Dácia és Mezopotámia is.

Limes: határvonal őrtornyokkal, több helyen kerítésekkel a Római Birodalom körül. (Hadrianus hozza létre)

Lázadások: Marcus Aurelius idején (Kr.után: 161-180) hatalmas germán támadások éri a birodalmat és germán lakosság is lázadásokba kezd. A markomann törzsekkel 7 évig kényszerül háborúzni a császár.

Gazdasági helyzet: Számos provincia nagy fejlődésnek indul. A nyugati tartományok (pl. Hispánia) leelőzik Itáliát főleg a mezőgazdasági és ipari termelésben. Közben jelentős kereskedelem folyik az ázsiai területekkel is. Róma arannyal és ezüsttel fizet, így ez a két nemesfém kiáramlik a birodalomból.

Colonusok kialakulása: A birodalomban a rabszolgákon kívül már olyanok is művelnek földet, akik szabadok. Ők voltak a colonusok, akik bérlik a földet a patriciusoktól és gazdálkodnak rajta.

Római polgárjog: A Severus dinasztia nagy császára, Caracalla adja meg 212-ben a birodalom MINDEN szabad polgárának a római polgárjogot!

A KERESZTÉNYSÉG TERJEDÉSE

A kereszténység megítélése (Róma szempontjából) Jézus kora után 4 korszakra tagolódik: üldözött státusz, eltűrt státusz, szabad vallásgyakorlat, államvallássá tétel. A Jézus utáni 3 évszázadban jut el oda tehát Európa, hogy egy üldözött vallásból a birodalom államvallása legyen. A kereszténység terjedésének fontos évszámai:

• 313 - Milánói Edictum
• 325 - Niceai zsinat
• 391 - Államvallássá alakulás
• 395 - A Római Birodalom kettészakadása, ami után majd az egyház is kettéválik (1054-ben katolikus és görög-keleti egyház jön létre)
  

Milánói Edictum: Constantinus császár szabad vallásgyakorlatot ad rendeletében a birodalomban élő keresztényeknek.

Niceai zsinat: A legfontosabb főpapi tanácskozás Constatinus idejére esett. A zsinat kanonizálja a keresztény dokumentumokat, eldöntve , hogy mely iratok, evangéliumok kerülhetnek a kereszténység hivatalos dokumentumai közé. Az el nem fogadottak a gnosztikus iratok. A zsinat állást foglalt abban is, hogy az arianizmus nem kerülhet az elfogadott anyagok közé. Arius püspök irányzata Jézus isteni voltát nem fogadta el. Szentháromság vita. 

A DOMINÁTUS RENDSZERE

A dominátus rendszere:

• A dominátus lényege: Amikor a birodalom gyengülni kezdett, Kr.után 284 -ben Diocletianus császár megszüntette a principátus rendszerét és helyette bevezette a dominátust! Ez nem leplezett hanem nyílt önkényuralmat jelentett hatalommegosztással. (DOMINATUS = egyeduralom, hatalommegosztással) Megszűntek a köztársasági keretek és a szenátus hatalma.
• Társcsászárok: Ebben a berendezkedésben a császár (dominus) egy társcsászárt választ maga mellé, akivel megosztja hatalmát. (Diocletianusnál ez a társcsászár Maximianus volt.) Majd mindketten további 1-1 alcsászárt tesznek meg segítőjükké. Így végül négyen irányítják a hatalmas birodalmat. Ez a TETRATRCHIA és DOMINATUS rendszere! Mindegyikük a birodalom adott részén irányítja a hadsereget, közigazgatást, pénzügyeket, bíráskodást.
• Reformok: A domintátus bevezetésével több reformot is végrehajtottak: például mozgékonyabbá és gyorsabban reagálóvá tették a limest őrző hadseregeket + a provinciákat kettéosztották, így összesen 101 lett belőlük

Constantínus (Kr.u.306-337): Új fővárost alapított, melyet saját magáról nevezett el Konstantín városnak azaz KONSTANTINÁPOLY -nak. (Mai Isztambul) Hatalmas fejlődésnek indult és a birodalom súlypontja keletre tevődött!

A NYUGAT-RÓMAI BIRODALOM BUKÁSA

Népvándorlás: A hunok 370 -ben kezdődő, Európa felé történő előretörésével meginduló nagyszabású vándorlást jelenti. A Római Birodalom határára a következő népek érkeztek: gótok, vandálok, frankok, szászok.

A felbomlás lépései:

• A Római Birodalom a népvándorlás közben, 395 -ben kettészakadt, amikor Theodosius császár két fia közt kettéosztotta. A nyugati részt Honorius, a keletit Arcadius kapta.
• Az érkező népeket germánoknak nevezték és ezek különböző törzsei a felsoroltak: gótok, vandálok, frankok, szászok. A Kelet-Római határokhoz érkeznek meg először, de rögtön utána  Nyugat-Római területeket is elérik.
  
• Míg a Kelet-Római Birodalom lefizette és nyugat felé irányította a germán törzseket, addig a Nyugat-Római Birodalom kényszerűségből befogadta őket.
• Az 5. század végére a Nyugat-Római Birodalom területén germán királyságok jöttek létre, pl.: Frank Királyság, Nyugati Gót Királyság.
• 450 körül a hunok is elérték a birodalmat és megtámadták azt. Döntő csata: Catalaunim (453). Attila a csata után visszahúzódik, majd halála után a Hun Birodalom felbomlik.
  

Hunok Birodalma:

• Lovas pusztai, nomád nép, melyet Attila vezetett és a mai Magyarország területén, a Kárpát-Medencében telepedett meg egy időre. Innen támadták a római területeket.
• A catalaunumi csatában a rómaiak, Aetius vezetésével megállították a hunok előretörését. A csatát követően Attila meghalt, birodalma pedig felbomlott. Fiai képtelenek voltak egyben tartani.
  

A Nyugat-Római Birodalom bukása: 476

A hajdani nagy Római Birodalom a hunok után végzetesen meggyengült, területét ellepték a germán törzsek. Végül 476-ban egy Odoaker nevű germán származású római katonai vezető elűzi az utolsó római császárt: Romulus Augustulust.

Európa új királyságai: Nyugati és Keleti Gót Királyságok, Frank Állam, Burgundia ... stb

A RÓMAI CIVILIZÁCIÓ

 A római kultúra és szokás-rendszer terjedését nevezzük "romanizációnak" mely mindenhol megvalósult, ahová légiói révén Róma eljutott. Ennek jellemzői a következők:

•  A római jog: I. Justinianus bizánci császár idején, 529-ben rögzített joggyűjtemény neve: Corpus Iuris Civilis. Azt ezt megelőző római jogrendszer mindenhol érvényesült, ahol Róma provinciákat hozott létre.
  
• Latin nyelv és írásbeliség: a korabeli időszak világnyelve lett a latin és később a középkorban is a műveltség illetve nemzetközi diplomácia és egyház nyelve
• Városi közművesítés és utak: Róma volt az első közművesített város, híres volt a római vízvezeték-rendszer. Bár a kövezett utak terén a perzsák voltak az elsők, Róma is rengeteg kövezett utat épített (a legelső volt a Via Appia).
  
• Városi élet: amfiteátrumai közül legjelentősebb a Colosseum. A középületek legjelentősebbjei a Forum Romanum területén, azaz Róma főterén voltak, mint a Curia Hostilia (szenátus helye) és a Vesta templom. Fontos volt még a Circus Maximus aréna (kocsiversenyek színtere)
  
• Pannónia: A mai Dunántúl területe. Meghódítása: Kr.e.10-ben történt. Majd megkezdődik a romanizáció. Savaria (Szombathely), Scarabantia (Sopron), Aquincum (Óbuda), Vindobona (Bécs), Sopianae (Pécs). Jelentős provincia lesz, amit jelez, hogy egyik helytartójából császár lesz (Septimus Severus - Kr.u. 193)
  
• Szónokok, államférfiak: Cato, Caesar, Augustus, Ciocero (szónok), Antonius.

Habsburg uralom, Mária Terézia és II. József

 A magyar nemesség kivívott jogai a Rákóczi-szabadságharc után:

1. nemesi adómentességet élveztek a magyar nemesek (1222 óta meglévő jog, az Aranybulla alapján)
2. újonc megajánlási jog => a magyar nemesek dönthettek arról, hogy mennyi parasztkatonát adnak Ausztriának a háborúihoz
3. adómegajánlási jog => a háborús kiadásokhoz való hozzájárulásról szabadon dönthettek a magyar nemesek
4. saját kormányszerveink lehettek: helytartótanács (elnöke a nádor), Magyar Kamara (pénzügyek vezetése), Magyar Kancellária (a királyhoz benyújtott ügyek kezelése)
5. a nemesi vármegyék vezetése közigazgatási és bíráskodási jogkörrel rendelkezett

Ausztria irányító szerepe: A Birodalmi Államtanács vezette az egész birodalmat és benne Magyarországot is. Erdély és a Határőrvidék közvetlen Bécs irányítása alá került. (A magyar országgyűlés nem irányíthatta ezeket.)

PRAGMATICA SANCTIO - GYAKORLATI RENDEZÉS (1723)

III. Károly adta ki ezt a jogszabályt, mely két fontos részből állt:

A Pragmatica Sanctio részei:

1. a) A Habsburgok nőági örökösödésének elfogadása. Mivel a királynak nem volt fia, szerette volna ha a magyarok elfogadják, hogy idősebbik leánya, Mária Terézia kövesse majd a trónon. (Korábban, 1687-ben csak a fiúági örökösödést fogadtuk el. Ez lett kibővítve.)
2. b) Magyarország és a Habsburg Birodalom elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul össze van kapcsolva és egymásnak kölcsönös védelemmel tartozik. Azért mentek bele a magyarok, mert féltek a törökök visszatérésétől és hitték: Ausztria megvédi az országot. /Pragmatica Sancti elfogadása: 1722 június 30., 1723/1-2 tc./ Másik ok: III. Károly a nőági örökösödés elfogadásáért cserébe: megígérte, hogy hazánkat saját törvényei szerint fogja kormányozni.

MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA

Mária Terézia a Habsburg Birodalom és benne a Magyar Királyság uralkodója volt 1740 és 1780 között. 

Háborúk: Rögtön trónra lépése után első gondja: hatalmának elismertetése Európában. Nem sikerül, ezért robban ki az Osztrák Örökösödési háború (1740-1756). Elsőként a porosz II. Frigyes támad Ausztriára, elsősorban azért, hogy elfoglalják a gazdag Sziléziát. Sikerei láttán a bajorok és a franciák is megindultak, hogy egy-egy "falatot" kicsípjenek a Habsburgok Birodalmából. A magyar rendek azonban kitartottak Mária Terézia mellett, és 80 ezer parasztkatonát, 16 ezres nemesi erőt illetve anyagi támogatást szavaztak meg Mária Terézia megsegítésére. Az uralkodónő 1741 szeptember 11-én a pozsonyi országgyűlésen elhangzott híres beszédéből:

" ... Veszélyben ezen ország koronája., veszélyben saját személyünk és kedves gyermekeink. És elhagyatva mindenektől, a magyaroknak ősi vitézségéhöz és hűségéhöz folyamodunk, hűségökre bízzuk magunkat és gyermekeinket, erősen bízva, hogy e veszélyekben tanácsukat és segélyöket tőlünk meg nem vonandják.”

Az összegyűlt magyar nemesek meghatódtak a segítségért esengő, gyermekét kezében tartó királynő látványától és életüket - vérüket ajánlották fel, "vitam et sanguinem" felkiáltással.

A Habsburgok melletti magyar kiállásnak két oka volt:

• 1.) Rendi kiváltságok, pl. nemesi adómentesség, adó és újoncmegajánlási jog biztosítása
• 2.) A nagy riválisokkal szembeni (II. Frigyes porosz király és Károly Albert bajor uralkodó) bizalmatlanság

I.2.Az osztrák örökösödési háború vége kompromisszum: elveszik Szilézia, de maradhat Mária Terézia a trónon. A Hétéves háborúban (1756-1763) sem sikerül visszaszerezni Sziléziát, Wenzel von Kaunitz kancellár mesterkedései dacára sem.

II.Mária Terézia reformjai

• 1.) A birodalmi (német, cseh) nemesség megadóztatása
• 2.) Kettős védvám-rendszer bevezetése (1754)
• 3.) URBÁRIUM (1767)
• 4.) Az oktatás átalakítása: Ratio Educationis (1777)
• 5.) Szegényházak, bábaképzők létrehozása
• 6.) Államtanács felállítása
• 7.) Nagyarányú hadseregfejlesztés

II.1.Kettős védvám-rendszer: Kettős feladata volt, egyrészt védeni Európától a birodalom gazdaságát, másrészt arra ösztönözni Magyarországot, hogy nyersanyagtermelő és ipari felvásárló legyen. Ennek hatása is kettős: részint biztosította a magyar mezőgazdaság működését, ugyanakkor megrekesztette a magyar iparfejlődést.

II.3.Urbárium (1767) más néven: Úrbéri rendelet: szabályozta (maximálta) a jobbágyi szolgáltatásokat, hogy a földesurak ne tudják kizsigerelni és az uralkodónak fizetendő adók csökkentésére felhasználni a parasztságot. Ok: a nemesség áttért a nagyarányú árutermelésre, mert a birodalom felvásárolta a gabonát a hadsereg számára. Így a földesurak minden talpalatnyi földjükön gabonatermesztésbe kezdtek. Leginkább a császári adófizetés alá nem eső majorsági földeken folytattak árutermelést, ahol parasztjaikat fokozott ingyenmunkára (robotra) kényszerítették. Ezzel károsult az udvar, az adójövedelmek kiesése miatt.

• Jobbágytelek nagysága 22-62 hold (arany-korona értéktől függően)
• Robot mértéke (hetente maximum 1 igás, vagy 2 gyalogrobot)
• Fuvar mértéke (maximum évente egyszer, 2 napi távolságra)
• Földesúri pénzadó nem lehet több évi 1 forintnál
• Kilenced szabályozása (nem emelhető a kilenced, maximum a termény 10% -a lehet)

II.4.Renedeleti kormányzás: 1764-től jellemezte Mária Teréziát. Oka: a magyar országgyűlés, nem kívánt megfelelő mértékben hozzájárulni a hadsereg fenntartásához és fejlesztéséhez. Így 1764 után nem is hívta többé össze a magyar rendeket, hanem rendeleti úton kormányzott.

II.5.Oktatási reformok:

• A nagyszombati egyetem fejlesztése, Budára költöztetése, orvosi, mérnöki karok létrehozása
•  Ratio Educationis (1777): az iskolarendszer állami irányításúvá tétele, tankerületek létrehozása, tananyag előírása. Forrás: a feloszlatott (1773) Jezsuita rend vagyona. Gyakorlati ismereteket oktattak, a népiskolákban anyanyelvű lett az oktatás.

III.Mária Terézia viszonya a magyarsághoz.

Kettős volt. Részint rendeleti kormányzást valósított meg, ugyanakkor segítette a magyarságtudat megmaradását. Pl.: Theresiánum alapítása (1746) bécsi nevelőintézet magyar nemes-ifjaknak. Magyar testőrség, Szent Jobb Magyarországra hozása Ragúzából.

III.1.Magyar felvilágosodás (1772):

Bessenyei főművétől "Ágis tragédiája". A magyar felvilágosodás szépirodalmi művekben jelentkezett., Célja: a magyar nyelv fejlesztése.

A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS EURÓPÁBAN

A felvilágosult abszolutizmus lényege, hogy az uralkodók abszolutisztikus eszközökkel - vagyis a rendi gyűlések összehívása nélkül - rendeletekkel uralkodtak, melynek során a felvilágosodás jegyeit magukon viselő, modernizációt szolgáló, és a fejlettebb nyugati hatalmak gazdaságának utolérését célzó reformokat vezettek be országaikban. Európában a következő uralkodók képviselték leginkább ezt a fajta kormányzati modellt:

• II. Frigyes (1740-1786) Poroszországban
• II. Katalin (1762-1796) Oroszországban
• Mária Terézia és II. József a Habsburg Birodalomban

II. JÓZSEF URALKODÁSA

I..Hatalomra kerülése: Már 1765-ben társuralkodó lett anyja mellett, de Mária Terézia 15 éven keresztül soha nem engedte beleszólni az állami ügyekbe. Ezért sértett, mellőzött ember lett belőle. Persze azért készült az uralkodásra és rengeteg terve volt. Közben álnéven (Falkenstein grófként) beutazta Európát, hogy mire trónra kerül, ismerje a kontinens problémáit. Végül csak közel 40 évesen foglalhatta el a trónt, 1780-ban. Azonnal neki kezdett nagyszabású tervei megvalósításának, és alig 10 év alatt 6 ezer rendeletet adott ki. (Ezek túlnyomó többsége nem került végrehajtásra)

II. Viszonya a magyarokkal:Felvilágosult terveinek egy részét támogatta a magyar nemesek kis csoportja, ők voltak a jozefinisták.(Néhány arisztokrata tartozott ide: Hajnóczy József, Kazinczy Ferenc, Széchenyi Ferenc), de ők is ellene fordultak uralma végére. A magyar nemesség 90%-a gyűlölte II. Józsefet, mégpedig két okból:

• 1.) Rendeleti úton kormányzott, vagyis semmilyen téren nem egyeztetett a magyar nemesekkel. Soha nem hívta össze a rendi gyűlést. Sőt, trónra lépésekor meg sem koronáztatta magát a magyarokkal, mert nem akarta letenni a szokásos koronázási esküt, melyben ígéretet kellett volna tenni a sarkalatos törvények megtartására (mint például a nemesi adómentesség tiszteletben tartása). Amiért nem került korona a fejére, a magyarok "kalapos királynak" csúfolták!
  
• 2.) Megszegte a magyar nemesség számára legfontosabb 3 dolgot: a vármegyerendszer tiszteletben tartását, a magyar nyelv tiszteletét és a nemesi adómentesség szokását.

II. József legfőbb rendeletei:

• 1.) Türelmi rendelet (1781)
• 2.) Placetum regium - tetszvényjog (1767)
• 3.) Jobbágyrendelet (1785)
• 4.) Nyelvrendelet (1784)
• 5.) Közigazgatási reform (1785)
• 6.) Adóreform

III. Egyházi reformok:

Alapgondolat: Az egyház az állam irányítása alatt kell, hogy álljon, a papok állami alkalmazottak valójában. Feloszlatta az állam szempontjából nem "hasznos" szerzetesrendeket (melyek nem végeztek például betegápolást, vagy oktatást)

Türelmi rendelet (1781): Szabadabb vallásgyakorlat biztosítása a három legnagyobb nem katolikus egyháznak: a kálvinistáknak (reformátusok), a luteránusoknak (evangélikusok) és a görög-keteletieknek (ortodoxok)

Placetum regium (1767): A pápai rendeletek kihirdetését és életbe léptetését királyi ellenőrzés alá helyezte. Oka: nehogy bármilyen egyházi döntés az állam befolyását csökkentse, vagy ellent mondjon az állami céloknak.

IV. Jobbágyrendelet (1784):

Megelőzte az erdélyi román parasztfelkelés, mely jelezte: Kelet-Magyarországon még mindig túl kiszolgáltatottak a jobbágyok. (A felkelés vezetői: Horea-Closca-Crisan) A hadsereg leverte, de csak a három vezetőt végezték ki.

A jobbágyrendelet megszüntette a "jobbágy" elnevezést, megszüntette a röghöz kötést (szabadon költözhettek a parasztok), megengedte, hogy a jobbágyok mesterségeket tanuljanak, és örökíthessék javaikat, és megtiltotta, hogy a földesurak törvényes ok nélkül elűzzék bármelyik jobbágyukat is. Cél: adóalap védelme, hiszen a paraszt az állam alapköve.

V. Nyelvrendelet (1784): Az egyik legnagyobb ellenállás övezte, ugyanis a latin helyett a németet akarta hivatalos nyelvvé tenni az egész Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is. A rendelet ellen tiltakozott az ország, divat let a nemzeti viselet, a magyar nyelv ápolása.

V. Közigazgatási és adóreform (1784-1785): Mindkettő óriási felháborodást keltett, a magyar nemesek lázadásra készültek. Ugyanis a közigazgatási rendelet megszüntette a 800 éves vármegyerendszert, az adórendelet meg a nemesség megadóztatását vezette be. A magyar nemesek a porosz királyi udvartól váltak segítséget és arra készültek, hogy trónjukra hívják a porosz uralkodót.

Az ellenállás és II. József halála: A birodalma lázongott tervei ellen, és a törökök elleni háborúban a megyék megtagadták az újoncot és adót. Végül a fronton szerzett betegségben elhunyt a király, mielőtt kitört volna hatalma ellen a lázadást. Halálos ágyán visszavonta rendeleteit a türelmi és a jobbágyrendelet kivételével.

9. A Rákóczi-szabadságharc

A magyar lakosság sérelmei: 

A török kiűzése után az osztrák hadsereg megszállva tartotta az országot és erős elnyomás vette kezdetét. Hazánkat fegyverrel meghódított gyarmatként kezelte. A nemesek és a parasztok is "nyögtek" az osztrák uralom alatt, főleg az adók, beszállásolások és a vallási elnyomás okozott tömeges elégedetlenséget. Mindezt súlyosbította két további sérelem is: részint az úgynevezett "jus armorum" (fegyverváltság), amit azoktól a magyar nemesektől követeltek, akik a török hódoltság területén fekvő birtokaikat akarták visszakapni (nekik a birtokuk 10%-át kellett befizetniük az udvarnak), a másik az ország területi egységének megcsonkítása volt. Erdélyt és a déli határvidéket ugyanis elszakították tőlünk és közvetlen bécsi irányítás alá helyezték.

A sok sérelem miatt először 1697-ben Hegyalján történt lázadás I. Lipót uralma ellen, amelyen még úrrá tudott lenni az udvar. Később azonban a kezdődő spanyol örökösödési háborúba toborzott magyar parasztok kezdtek felkelő mozgalomba, Rákóczi Ferenc birtokain, Esze Tamás jobbágy vezetésével.

Rákóczi Ferenc életútja a szabadságharc előtt:

Rákóczi az ország legnagyobb és leggazdagabb birtokosa volt (a Rákóczi, Zrínyi és Thököly birtokok örököse) Bercsényi Miklós felvidéki főnemessel titkos levelezésbe kezdett arról, hogy francia segítséggel rázzák le az országról az osztrák uralmat. A levelek azonban Bécs kezébe kerültek, így az Udvar letartóztatta Rákóczit, aki hamar megszökött és Lengyelországba menekült. Itt kereste meg Brezán várában a magyar parasztok egyik küldöttsége, Esze Tamás vezetésével azzal a kéréssel, hogy térjen haza és álljon egy Ausztria ellenes felkelés élére. A felkérést Rákóczi elfogadta és 1703 május 12-én kiadta a Brezani kiáltványát melyben általános harcra hívta az egész országot! 

A szabadságharc első szakasza (1703-1707):

A szabadságharc 1703-ban a brezáni kiáltvánnyal vette kezdetét (1703 május 12). Ekkor még a magyar nemesek többsége csak parasztlázadásnak tartotta a felkelést. Így Károlyi Sándor megyei alispán (később Rákóczi fő hadvezére) szétverte az első felkelő csoportokat. Rákóczi 1703 május 15-én egyesítette lenygel földön hadait és másnap átlépte a magyar határt. Később két rendelettel egységet teremtett a parasztok és nemesek közt:

• Parasztok megnyerése: Vetési pátens => a csatlakozó parasztok és családjaik mentesülnek a harc idejére a földesúri szolgáltatások alól.
• Nemesek megnyerése: Gyulai pátens => Tilos a nemesek kastélyainak fosztogatása.

Az első hadi-sikerek (1703-1705): Elsőként a Felvidék, majd a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze került a magyar kuruc-seregek kezére. A Dunántúl és Erdély csak időlegesen lett a felkelőké. A gyors győzelmek hátterében az állt, hogy Ausztria Nyugat-Európában is harcolt, a Spanyol örökösödési háborúban a franciák ellen, így serege egy része ott volt lekötve.

Fordulópont: 1704 nyarán Ausztria nagy győzelmet aratott a felkelésünket támogató francia hadseregen Höchstadt mellett. Innentől Bécs egyre több katonát tudott Magyarországra küldeni.

Országgyűlések: A szabadságharc 8 éve alatt két fontos országgyűlés is volt:

Szécsényi országgyűlés (1705): Itt választották vezérlő fejedelemmé Rákóczit, majd a rendek szövetséget (konföderációt) kötöttek és egy 24 tagú szenátust választottak a fejedelem mellé. Létrejött egy kancellária, egy Gazdasági Tanács (feladata: hadsereg ellátása) és döntés született saját pénz gyártásáról. Ez volt a Libertas, a rézpénz! Mindezeken túl vallásszabadságot hirdettek a 3 legnagyobb felekezetnek (katolikus, evangélikus, református)

Ónodi országgyűlés (1707): Itt már a nemesség elégedetlenkedett, ám Rákóczi emberei megfélemlítették őket. Kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és kétmillió forint adót vetettek ki az országra, melyet a nemeseknek is fizetniük kellett (jövedelmük után)

A szabadságharc második szakasza (1708-1711):

A szabadságharc 1708 és 1711 közt már osztrák győzelmeket hozott. Trencsénnél 1708-ban a kuruc főerőket szétverték a császári hadak, melyek élén Pálffy János tábornok állt. Vele szemben Károlyi Sándor és Bottyán János tábornokok, illetve Esze Tamás (korábbi jobbágy) vezették a kurucokat. Az 1708-1711 közti években egyre szaporodtak az átállások, például Ocskay László brigadéros is átállt (amiért később ki is végezték a kurucok). Súlyosbította a helyzetet a sok járvány, például 1709-ben egy országos pestisjárvány, mely Vak Bottyánt is elvitte.

Utolsó kuruc sikerek: az 1708-as sárospataki országgyűlésen még egyszer sikerült feltüzelni a kurucokat, mikor Rákóczi hajdúszabadságot ígért, és ennek hatására 1710-re még fellángoltak a harcok. Romhánynál megállították az osztrákokat és Északkelet-Magyarországra húzódtak vissza, a végső ellenállásra.

Az utolsó szövetség-keresések:

• Franciaország (XIV. Lajos) csak kezdetben segített, aztán elmaradt a francia támogatás
• Oroszországgal, I. (Nagy) Péter cárral csak későn született meg a szövetség

Rákóczi 1707 -től mindent elkövetett azért, hogy külső szövetségeseket találjon, hiszen Franciaország vesztésre állt és egyre kevéssé tudta támogatni a magyarokat. Ám csak I. Péter orosz cárral tudott konkrét szerződést aláírni de az az egyezmény is későn született meg. 

A szatmári béke:

Pálffy János császári főparancsnok - Rákóczi távollétében (aki épp I. Péternél járt) - Károlyi Sándor kuruc generálissal kezdett fegyverszüneti tárgyalásokat. A végső egyezséget a szatmári gyűlésen hagyták jóvá a magyar nemesek, majd 1711 április 30-án a majtényi síkon 12 ezer kuruc felkelő ünnepélyes zászlóletételen jelent meg. Békepontok:

• Teljes amnesztia és büntetlenség minden magyar katonának
• alkotmány visszaállítása
• szabad vallásgyakorlat
• országgyűlések jogköreinek visszaállítása

A béke kifejezetten enyhe volt a magyarokra nézve. Ennek oka: Ausztriának szüksége volt a magyarok támogatására, segítő jóindulatára az európai háborúihoz (mint az ekkor még zajló spanyol örökösödési háború Franciaországgal). Rákóczi Törökországban telepedett le, soha nem tért vissza Magyarországra. Rodostóban halt meg 1735-ben.

A bukás okai:

• A magyar felkelők nem találtak külső szövetséges hatalmakat, akik segítették volna harcunkat az osztrákok ellen.
• A magyar seregek felszereltsége képzettsége, harci tapasztalata alatta volt az osztrákokénak.
• A kuruc állam gazdasági és pénzügyi gondokkal küzdött, melyeken soha nem tudott igazán úrrá lenni.
• Járványok, átállások.

A spanyol örökösödési háború (1701-1714)

Kiváltó oka: II. Károly spanyol király 1700 november 1 -én bekövetkezett halálával kihalt a Spanyolország trónját birtokló királyi család. A megüresedett trónra két jelentkező is volt, részint Anjou Fülöp, XIV. Lajos unokája, másrészt Habsburg Károly főherceg, I. Lipót császár kisebbik fia. A két jelentkező közt háború kezdődik, mely Habsburg - francia küzdelmet jelentett.

A háború 1701 őszén robbant ki, egyik oldalon, Ausztria oldalán Anglia és Hollandia állt, másik oldalon pedig Franciaország és Bajorország. (Anglia azért állt Ausztria oldalára, mert ellenezte, hogy egyetlen kézbe kerüljön a francia és a spanyol trón.)

A háború főbb hadszínterei Észak-Itália, Németalföld voltak, majd Ausztria előretört és behatolva Bajorországra nagy győzelmet aratott Höchstadtnál (1704.augusztus 13) Az események közben robbant ki Magyarországon a Rákóczi szabadságharc, mely természetesen gyengítette Ausztriát, hiszen meg kellet osztania erőit.

A spanyol örökösödési háború 1709-ben jelentős osztrák fölénnyel folyt, amit bizonyít Ausztria Malplaquetnél 1709 szeptemberében aratott nagy győzelme is. A sikerek miatt a bécsi udvar eldöntötte, végkép legyőzi Magyarországon is a szabadságharcot, és jelentős csapatokat vezényelt át Magyarországra. Így 1711-re a felkelést leverte. Végül azonban hiába számolt le Magyarországgal, a Spanyol örökösödési háború nem úgy végződött, ahogy akarta. Ennek hátterében az állt, hogy szövetségesei elpártoltak tőle, mivel I. Lipót majd idősebb fia I. József halálával a spanyol és osztrák trón egyaránt Károly kezébe került volna. Ezt pedig Anglia ellenezte, így kiszállt a harcokból. Ausztria ezért 1712-ben Denain mellett már vereséget szenvedett.

Békekötések:

Utrechti béke (1713):

1. Elismeri Európa XIV. Lajos unokáját V. Fülöpöt spanyol királyként, de nem kerülhet egy kézbe Franciaország és Spanyolország.
2. Spanyol Németalföld, Nápoly, Milánó, Livorno Szardínia a Habsburgokhoz kerül.
3. Egyéb országokra vonatkozó rész: Angliáé lesz Gibraltár, az amerikai spanyol birtokok; Franciaország megtarthatta Elzászt és Straszbourgot

Rastatti béke (1714. március 6):

VI. Károly Habsburg uralkodó (nálunk III. Károly) ebben ismeri el az előző békekötést

8. A török idők (1526-1699)

A mohácsi csatában a törökök gyors győzelmet arattak, az ütközetben elesett 28 főúr, hét főpap és II. Lajos is. A csatát követően a török feldúlta Budát, majd az országot legyőzöttnek minősítve kivonult hazánkból. Szulejmán innentől Magyarországot sajátjának, meghódított tartománynak tekintette.

Polgárháború a mohácsi csata után:

A török távozása után, 1526 -ban a főnemesek Habsburg Ferdinándot a köznemesek pedig Szapolyait választották királyukká. Szapolyait 1526 november 11-én, Ferdinándot pedig 1527 november 3-án koronázzák meg (mindkettőt Székesfehérváron). Kettejük közt polgárháború kezdődött és a harcokat Ferdinánd nyerte 1528-ra.

Szapolyai csatlós-hűbéres királysága (1529 - 1540):

Szapolyai a veresége után alkut kötött a szultánnal: hűbérese lesz, ha cserébe a törökök kiűzik az osztrákokat. Az alku működött: a törökök elűzték Ferdinándot, aki csak a Dunántúlt és a Felvidéket tudta megtartani az ország többi részén pedig Szapolyai lett az úr. (1529-ben Budán ült a trónra.)

A csatlós királyság jól működött, Szapolyaiban megbízott a szultán, bár Lodovico Gritti nevű emberét Szapolyai mellé helyezte (ellenőrizte őt). Ebben az időszakban támadtak a törökök Bécsre, de 1532 nyarán Jurisics Miklós, Kőszeg megvédésével megállította a támadást.

A török bevonulás, három részre szakadás

Váradi alku (1538):  Szapolyai ígéretet tett Ferdinándnak: halála után átadja neki Magyarország egészét. Közben azonban 1540 július 7-én fia született. Örömében kilovagolt, de megfázott és halálos beteg lett. Halálos ágyán megszegte az alkut: trónját csecsemő fiára János Zsigmondra hagyta, aki mellé gyámnak jelölte ki Fráter Györgyöt (kincstartóját) és Török Bálintot (legfőbb hadvezérét.

Szapolyai János 1540 július 17-én halt meg, fiát pedig halála után két hónappal, 1540 szeptember 13-án választották királlyá (két hónapos csecsemőként).. 

Ferdinánd azonban nem törődött bele, hogy becsapták és nem övé, hanem a gyermeké lett a magyar trón és Budára támadt seregeivel.

Ekkor Szapolyai özvegye (Izabella királyné) behívta a törököket, így 1541 augusztus 29 –én Buda 145 évre oszmán kézre került. Az ország pedig három részre szakadt. A gyermekkirály gyámjaival: Izabella királynéval és Fráter Györggyel együtt Erdélybe ment, ahol a török nevében uralkodhatott, Erdély és a Tiszántúl felett. Az ország középső részén, vagyis az Alföldön és a Duna-Tisza közén illetve Budán a török lett az úr. Ez volt a Hódoltság. (Itt jött létre a budai vilayet). A Dunántúlon pedig és a Felvidéken maradt a Habsburg uralom, a Magyar Királyság, Ferdinánd uralma alatt.  

Kísérlet az ország egyesítésére: A gyermek király gyámja, Fráter György a titkos, Gyalui egyezményben arra tett kísérletet, hogy Erdélyt és a királyi Magyarországot egyesítse. 1541-ben felkínálta hát az ország keleti részeit Ferdinándnak, ha az visszafoglalja a töröktől Budát. Az osztrákok azonban kudarcot vallottak Buda visszavételével és kivívták a szultán haragját, aki újabb sereget indított a Hódoltság kibővítésére.

A várháborúk kora 

Az 1541 és 1568 közt három nagy háborús időszak követte egymást:

1. Az 1541 és 1546 közti török várfoglalások: A törökök beveszik a Buda környéki várakat, elesik Esztergom (1543), Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, és elesik néhány dunántúli magyar erősség is: Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár.
2. Az 1552 - 1556 -os török hadjáratok
3. Az 1566 -os szigetvári török várostrom (Meghal Szulejmán és Zrínyi Miklós is)

Az 1552-es török-magyar harcok: 1552-ben két török sereg támadt az országra. Az egyiket Ahmed másodvezér vezette Erdély ellen, elfoglalva Temesvárt és elérve Szolnokot, a másikat Ali budai pasa vezette és Veszprém illetve néhány felvidéki vár bevétele után szintén Szolnok alá ért. A két oszmán sereg egyesülve foglalta el Szolnokot, majd közösen indult Eger bevételére. 

Egri ostrom: A várat 2000 magyar katona védte a kb. 40 ezres oszmán haddal szemben, Dobó István vezetésével. A védők 38 napig tartottak ki, mikor a törökök végül 1552 október 17-én feladták a harcot és elvonultak. (Az egri vár végül csak 44 évvel később, 1596-ban került török kézre.) LINK (Egri csillagok)

Az 1566-os szigetvári ostrom: A Dél-dunántúli Szigetvárt Zrínyi Miklós védte. Amikor elfogytak készletei (lőszer, élelem) feláldozta magát: kitört a várból és embereivel hősi halált halt. A várostrom alatt hunyt el Szulejmán is. Az új szultán II. Szelim békét kötött a magyarokkal.

Drinápolyi béke (1568): II. Szelim és Miksa osztrák császár köti meg a békét. Lényege: A császár évi 30 ezer arany adót fizet a szultánnak, aki megtartja az addig elfoglalt magyar várakat. (Pl.: Szigetvárt)

A török idők

A Magyar Királyság és Erdély jellemzői

Erdély: Már a honfoglalástól kezdődően fontos határvédelmi terület volt a keletről, Ázsia irányából érkező sztyeppei nomád népek (pl besenyők) ellen. Ezért kaptak kiváltságokat az Erdélyben élő székelyek is (védték a királyságot). Később vajda állt mindig Erdély élén, akit a magyar uralkodó nevezett ki (zászlósúri méltóság volt a vajda cím).

Fordulópontot jelentett a fejedelmi rangra emelkedés 1570-ben, a speyeri egyezményben. Az egyezményt Habsburg Miksa császár (Ferdinánd fia) kötötte János Zsigmonddal (Szapolyai János fiával). Az alkuban: János Zsigmond lemond magyar királyi címéről cserében Miksa elismeri erdélyi fejedelmi rangját és Erdély határait. 

Erdély jellemzői a török időkben:

• Főváros és fejedelmi központ: Gyulafehérvár
• A fejedelem mindig választott személy, a tisztség nem öröklött cm
• A fejedelmi tanács dönt a fejedelem személyéről, de szultáni jóváhagyás is kellett mindig (ez a szultáni athname - kinevező okirat)
• Erdély történelmében 1570 és 1711 között mindig két párt befolyásolta a fejedelmet és a fontos döntéseket: a törökös párt és az osztrák párt.
• Vallási sokszínűség jellemezte Erdélyt: a székelyek katolikusak, a szászok evangélikusok, a románok görög-keletiek, a magyarok körében pedig a református és unitárius vallás volt a jellemző.
• Tordai országgyűlés 1557-ben vallásszabadságot adott Erdélynek a legfőbb egyházak számára

Fontosabb fejedelmek

• Báthory István: 1571-1586 Erdély első választott fejedelme
• Bocskai István: 1605-1606 Egy felkelés vezetője ami az osztrák megszállás ellen irányult
• Bethlen Gábor: 1613-1629 Az ő uralkodására esett Erdély virágkora
• II. Rákóczi György: 1648-1660 Erdély romlásának ideje, amikor a szultán megbüntette Erdély a fejedelem engedetlenségéért. 

A Tizenötéves háború (1591-1606):

Boszniában a török határon álló Sziszek vára miatt tört ki az ellenségeskedés a Ausztria-Magyarország és a törökök között 1591-ben. Ekkor a vár eleste miatt II. Szelim nagy hadjáratot indította  a Dunántúl ellen és egészen Győrig tört előre. (Győr eleste:1594 szeptembere) Válaszul Pálffy Miklós a nógrádi várakat veszi vissza, Bocskai István pedig Gyurgyevónál veri meg a törököt (1595). Emellett létrejön a Prágai Szövetség (1595) Au, Mo, Havasalföld és Erdély részvételével.

A mezőkeresztesi csatában azonban (1596 október 26-án) győznek a törökök, így Erdély és Báthory Zsigmond kilép a szövetségből és visszatér a török hűségére. Válaszul 1600-ban Ausztria megszállja Erdélyt és kizsákmányolja, vallási elnyomást alkalmazva. Innentől két szálon folytatódnak az események: egyrészt a Királyi Magyarország tovább harcol a török ellen, másrészt viszont Erdély a Királyi Magyarország és Ausztria ellen indít harcot.

Bocskai szabadságharc (1604-1606):

A hajdúk kérik fel Bocskai István főnemest, hogy az élükre állva űzze el az osztrákokat Erdélyből. (Hajdúk = hajtók, a 15. századi birtokos nemesek által parasztságból kiemelt marha-terelők, akik idővel a nemesek katonáivá váltak.) Az összefogás sikeres lesz: Bocska hajdúserege nem csak Erdélyből de egy időre még a Felvidékről is kiűzi az osztrákokat.

Békekötések:

Zsitvatoroki béke zárja le a 15 éves háborút, Bécsi béke pedig a Bocskai szabadságharcot, mindkettő 1606-ban. A török nagyobb várakkal gazdagodik (mint Kanizsa és Eger), viszont  a Magyar Királyság visszaszerzi a nógrádi várakat (Felvidéken). 

Erdély virágkora

Bethlen Gábor 1613-ban lett Erdély fejedelme és 16 évnyi uralkodása alatt végig hű marad a szultánhoz, felvirágoztatta Erdélyt

1. Bethlen megteremtette Erdély saját iparát német iparosok behívásával
2. Megtöltötte a fejedelmi kincstárat azzal, hogy állami monopóliummá tette a marha, méz, vas és viasz kereskedelmet.
3. Merkantilizmus jellemezte gazdaságpolitikáját. Vagyis: nyersanyag be, késztermék ki.
4. Erdély hadseregét a 30 éves háborúban Ausztria ellen küldte. Győzelmeket aratott a Felvidéken.
5. Bethlen fejlesztette az oktatást Erdélyben, pl.: gyulafehérvári főiskola alapítása.
6. Bethlen után 1630-1648 közt következett I. Rákóczi György, aki folytatta Bethlen ország-fejlesztő politikáját, így tovább virágzott Erdély.

Erdély bukása: II. Rákóczi György idején a szultán (IV. Mehmed) megbüntette Erdélyt és II. Rákóczi Györgyöt engedetléenségéért, hiszen szultáni engedély nélkül támadta meg Lengyelországot. A büntetés során a török had felperzselte Erdély területét.

Zrinyi Miklós harcai a török ellen

Zrínyi Miklós: A szigetvári hős dédunokája, horvát bán, főúr a török-ellenes harc legfőbb alakja, költő. Terve a török kiűzésére: Habsburg segítség nélkül a II. Rákóczi György vezette Erdéllyel összefogva kiűzni a törököket. Terve azonban nem sikerül, mert II. Rákóczi György meghal váradon 1660-ban.

Az 1663/64 -es háború: Előzménye, oka, hogy a szultán (IV. Megmed) sérelmezi Zrínyi új várait, melyek szerinte megszegik a zsitvatoroki békét. Másrészt vádolja a Királyi Magyarországot azzal, hogy támogatta II. Rákóczit, amikor ellene szegült.

Harcok: A híres téli hadjáratban Zrínyi betört a Hódoltságba és felégette Eszéknél a drávai fahidat. A háború lezárulása: Bár Zrínyit kinevezik főparancsnoknak, cserben hagyják várait az osztrákok, így Zrínyi inkább lemond és visszavonul birtokaira. A törökök közben a Rába folyóig törnek és a szentgotthárdi csatában 1664 augusztus 1-én az új fővezér, Raimundo Montecuccoli győz a török felett. Alig 10 nappal később Ausztria érthetetlen módon megköti a vasvári békét. A magyarok felháborodnak. Ausztria indoka: a Franciaország felől érkező veszély (XIV. Lajos). 

Osztrák ellenes mozgalmak: 

• Wesselényi összeesküvés (1669)
• Thököly Imre vezette kuruc-mozgalom Ausztria ellen (1682-1685) Crux = kereszt = kuruc. Dózsa György keresztes lázadóinak nyomdokain haladnak, vagyis felkelnek az elnyomók ellen.

Thököly harcai

Wesselényi Ferenc nádor vezetésével 1669-ben szerveződik Ausztria ellen összeesküvés, melyben részt vesz Zrínyi Péter (Zrínyi Miklós öccse), Nádasdy Ferenc és I. Rákóczi Ferenc is, Az összeesküvők gyorsan lebuknak, három főurat kivégeztet a császár (I. Lipót). Ráadásul elnyomás kezdődik: alkotmányos jogaink felfüggesztése (nem lehet rendi gyűlés), vallásüldözés és a végváriak elbocsátása.

Válaszul a Felvidéken Thököly Imre vezetésével kuruc-sereg szerveződik, mely 1682-1685 között kiűzi az osztrákokat a Felvidékről. Három évre az ország 4 részre szakad. (Hódoltság, Erdély, Királyi Magyarország és a Felvidéki kuruc állam.)

Zrínyiek - Rákócziak - Thököly kapcsolata: Zrínyi Péter lánya, Zrínyi Ilona feleségül ment I. Rákóczi Ferenchez. Közös gyermekük lesz II. Rákóczi Ferenc (a későbbi szabadságharcos). Ám I. Rákóczi Ferenc korán meghal, Ilona pedig Thökölyhez megy másodszor feleségül. Így Thököly lesz a kisgyermek (II. Rákóczi Ferenc) nevelőapja (14 éves koráig). 

A török kiűzése

Török támadás Bécs ellen: A szultán, IV. Mehmed (1648-1687) úgy gondolja, hogy a Török Birodalom képes egy sikeres Ausztria elleni hadjáratra. Ám tévesen méri fel a helyzetet. A téves helyzetértékelés oka: valójában ekkor már a Török Birodalom gyenge 3 okból: korrupció, szolgálati birtokok rendszere és a hadi-fejlesztések hiánya. (Korrupció: a török pasák hivatali ügyeikben saját gyarapodásukat nézték, szolgálati birtok: ezeket nem fejlesztették, hiszen nem örökbe kapták őket.)

A szultán mégis megtámadja Ausztriát, amikor Kara Musztafa és Murád Giráj kán vezetésével óriási had vonult a Duna két partján Bécshez, melynek védelmét Rüdiger Starhemberg és Lotaringiai Károly vezette. A 120 ezres oszmán sereg 1683 július 19-én fogott Bécs ostromához. Szeptember 2-án elesett a külváros ekkor azonban megérkezett a császárral szövetséges Sobieski János, lengyel uralkodó 30 ezres hada, mely felszabadította Bécset! 

Kahlenbergi csata: 1683 szeptember 12-én Bécs mellett a lengyel - osztrák - német sereg (keresztény haderő) nagy győzelmet arat a törökök felett. 

A török kiűzésének első szakasza: A törökök kiűzése 16 évig tartott (1683-1699). Ennek első szakaszában XI. Ince pápa erős keresztény szövetséget szervezett a török ellen. Ez volt a Szent Liga (1684). Tagjai: Ausztria, Lengyelország, Velence és egyes német tartományok (Bajor, szász). A pápa rászorította XIV. Lajost egy 20 éves fegyverszünet megkötésére a Habsburgokkal, így Ausztria koncentrálhatott a török elleni harcra.

A Thököly kezén lévő Felvidék 1685-ben esett el, amikor a kuruc vezér emberei átálltak az osztrákok oldalára. Thököly elmenekült és végül Törökországban halt meg. Buda 78 napos ostrom után, 1686 szeptember 2 -án került újra keresztény kézre. Összesen 145 éven keresztül volt török kézen. 

1687-re Magyarország túlnyomó része a Délvidék kivételével felszabadult a török uralom alól. Döntő csata zajlott Nagyharsánynál, melyet "második mohácsi csatának" is hívnak és Lotaringiai Károly győzelmével zárult.

A török kiűzésének második szakasza: A harcok 1688-ra befejeződhettek volna, ám XIV. Lajos megszegve korábbi ígéretét, megtámadta Ausztriát. Emiatt a császár seregeit nyugatra kellett küldeni, és a török elleni harcok elhúzódtak. Köprülü Musztafa erőskezű nagyvezérként a fegyelem megerősítésével újjászervezte a török hadakat és ellentámadásokat kezdett. Újra török kézre került Belgrád.

Utolsó nagy csaták:

• Nagyharsányi csata (1687) Második Mohács
• Szalánkeméni csata (1691) - itt hal meg Köprülü Musztafa
• Zentai csata (1697) - Savoyai Jenő szétveri a délvidéki török seregeket

Békekötés: A karlócai béke 1699 -ben lezárta a török háborúk korát. Ám annak, hogy a törököket Ausztria űzte ki, ára volt.

A török kiűzésének ára:

A magyaroknak az 1687-es pozsonyi országgyűlésen le kellett mondaniuk szabad királyválasztó jogukról és el kellett fogadniuk az örökös Habsburg uralmat. Innentől a Habsburgok férfiága adta a magyar királyokat, és a magyarok lemondtak az Aranybulla ellenállási záradékáról. A karlócai békében Magyarország a Temesköz kivételével felszabadult.

Berendezkedés 1699 után, az osztrák uralom alatt

• Bizonyos területeket Ausztria elvett Magyarországtól és közvetlen Bécs alá rendelt. Ilyen volt Erdély és a Határőrvidék is. A határőrvidéken szerbek éltek, és 1698-1705 közt autonómiát élveztek, kiváltságokkal. Ők őrizték a déli határokat. Erdélynek saját országgyűlése lett (Gyulafehérváron) és Bécsből irányították területét.
• Bécs fegyverrel meghódított területként kezelte Magyarországot. Az Udvari Kamara irányította a felszabadított területeket.
• A magyar nemesek csak úgy kaphatták vissza a török alól felszabadult birtokaikat, ha földjeik értékének 10% -át fegyverváltság címén kifizetik a kincstárnak. (jus armorum)
• A lakosságra nagy terhek nehezedtek: új adóemelések, és az osztrák katonák kötelező beszállásolása, kiteleltetése
• Az Udvar hitelezői, hadvezérei hatalmas birtokokat kaptak Magyarországon
• Bécs szélnek eresztette a magyar végvári katonákat.

Visszaellenőrző tesztsor (Redmenta)

7. Reformáció és ellenreformáció

Reformáció fogalma: A reformáció egy olyan 16. századi vallási megújulási folyamat volt, mely a katolikus egyház szakadását idézte elő, Luther Márton fellépése nyomán.

I.Luther Márton 

1.) Luther paraszti származású, Ágoston rendi szerzetes volt, aki a wittenbergi egyetemen tanított teológiát (Lipcse közelében). 1517-ben felháborította, hogy X. Leó pápa engedélyével búcsúcédulákat árusítanak szerte a Német Birodalomban és Vatikánban is. A búcsúcédulák olyan papok által kiadott iratok voltak, melyek azokat oldoztak fel bűneik alól, akik megvásárolták azokat. Luther erkölcstelennek tartotta hogy pénzért adjon az egyház feloldozást. 1517 október 31-én 95 pontba foglalta az egyházzal szembeni kifogásait és közzétette azokat. (Egyes források szerint vitairatát kiszegezte a wittenbergi vártemplom kapujára.)

2.) Luther tanainak 6 legfőbb pontja:

• A katolikus hét szentség közül csupán kettő megtartása szükséges: a keresztségé és az úrvacsoráé. A többi öt katolikus szentség elvethető, így a bérmálás, házasság, bűnbocsánat, utolsó kenet és az egyházi rend.
• Az üdvözüléshez és bűnbocsánathoz elegendő önmagában a hit is. Ehhez nem szükségesek a papok, mert a bűnt egyedül csak Isten bocsáthatja meg. Csak a Biblia „sola scripta” szükséges a hit gyakorlásához.
• Az áldozás két szín alatt történhet a hívek számára is (nem csak a papoknak)
• A miséket lehet mindenhol anyanyelven is megtartani (nem kell latinul celebrálni)
• A pápa nem tévedhetetlen és nincs világi hatalma a hívek felett
• Nincs szükség a szentek tiszteletére és a szerzetesrendekre

II.A pápa és a császár tiltakozása

Leo pápa és V. Károly császár tiltakoztak Luther tanai ellen, hisz azok csökkentették volna hatalmukat. A pápa kiátkozta (1521 január 3-án), a császár pedig eretneknek nyilvánította és elrendelte elfogását. Ám Bölcs Frigyes szász választófejedelem védelmébe vette Luthert és Wartburg várában oltalma alá helyezte. (Luther itt fordította le németre a Bibliát.)

Az 1529-es Speyeri birodalmi gyűlésen a császár megtiltotta a lutheri tanok terjesztését, ami ellen azonnal tiltakoztak (protestáltak) a Luthert támogató fejedelmek. Azóta nevezzük protestánsoknak a reformációt követő egyházakat. Később pedig, 1530-ban Philipp Melanchton megfogalmazta az ágostai hitvallást (Augsburgi koncessziókat) mely lényegében Luther 6 pontját tartalmazta, kihagyva belőle a pápát, a szenteket és az egyházi rendet kritizáló részt.

III. A lutheri tanok következményei

A lutheri tanok két komoly következménnyel jártak:

1.) A Luthert támogató protestáns fejedelmek összefogva létrehozták a Schmalkaldeni Szövetséget (1531) és harcot kezdtek a császárral azért, hogy szabadon lehessen gyakorolni és terjeszteni a lutheri tanokat. (Alapító tartomány volt például: Szászország, Hessen, Erbach, Braunschweig). Bár a küzdelmeket a császár nyerte, 1555-ben az augsburgi vallásbékében kimondta: a fejedelmek szabadon gyakorolhatják saját vallásukat. Cuius regio, eius religio” – akié a föld azé a vallás.

2.) A második következmény: az 1524/26 –os német parasztháború. Ugyanis a német parasztok félreértették Luther tanait és úgy gondolták: egyenlőek a nemesekkel. Megtagadták a feudális kötelezettségeik teljesítését. Ám a német fejedelmek leverték felkelésüket.

A reformáció ágai:

• Zwingliánizmus: Ulrich Zwingli követői Svájcban teljesen új egyházrendszert hirdetett. Hívei fegyvert ragadtak a katolikusok ellen. Zwingli elesett a harcokban.
• Kálvinizmus: Kálvin János francia származású svájci prédikátor követői tartoztak ide. Tanaik 4 legfőbb lényege: eleve elrendelés elve (cselekedeteinktől függetlenül dől el, hogy üdvözülünk vagy elkárhozunk), a vagyont nem az élet élvezetére, hanem a közösség javára és az erkölcsös, értéket teremtő, alkotó életre kell fordítani dísztelen, egyszerű templomok szükségesek, minden kép felesleges, az egyházban nem kell hierarchia, de egyes hitközösségekben szükséges a méltó világiak részvétele (presbiterek)
• Anti trinitáriusok: Tagadták a szentháromságot, mert szerintük Jézus ember volt. Vezetőjük: Szervét Mihály.
• Anabaptisták: Szerintük csak felnőtt korban kell megkeresztelkedni, amikor már méltóvá válunk rá.

A reformáció gyors terjedésének három oka: könyvnyomtatás, anyanyelvi misézés, a lutheri és kálvini iskolák alapítása

Az ellenreformáció 

Lényege: A katolikus egyház megpróbálta visszahódítani híveit és meggátolni a további áttéréseket. Ezért az 1545 és 1563 közti Tridenti zsinaton ellenreformációt hirdetett. Ennek lebonyolítására az újonnan létrejövő Jezsuita rendet választották. Vezetője: Loyolai Szent Ignác volt. A jezsuiták megjelentek a királyi udvarokban, és főrendi házaknál, diplomáciai és házitanítói munkát vállalva. Közben szolgálva az ellenreformációt.

Az ellenreformáció két ága: békés ellenreformáció és erőszakos ellenreformáció. A békés lényege: Búcsúcédulák tiltása, megfelelő papnevelő intézetek létrehozása, korszerű katolikus iskolák alapítása, szent kultuszok felélesztése, a könyvnyomtatás felhasználása. Erőszakos ellenreformáció: bizonyos könyvek betiltása, és az inkvizíció felélesztése.

A magyar ellenreformáció nagy alakja volt Pázmány Péter esztergomi érsek, aki a Felvidéken 1635-ben megalapította hazánk első olyan egyetemét mely tartósan is működni tudott! (Nagyszombati Egyetem) Pázmány Péter a békés és pozitív ellenreformációra példa. Ezt az irányzatot "katolikus megújulásnak" is nevezzük.

***

 Visszaellenőrző tesztkérések. (Redmenta regisztrációval)

6. A nagy felfedezések

A nagy földrajzi felfedezések okai:

1.) Aranyéhség. A keresztes háborúk után Ázsiával meginduló kereskedelem – mely fűszereket, porcelánt, selymet hozott Európába – rengeteg aranyat és ezüstöt igényelt. Ráadásul 15. század végére kimerültek Európa aranybányái is. Az 1450-es évekre Európának mind inkább szüksége lett az aranyra, így a hajósok keresni kezdték az Európán kívüli aranylelőhelyeket.

2.) Új kereskedelmi utakra lett szükség. A 15. század során az egyre növekvő Oszmán Birodalom ellenőrzése alá vonta a Levantei útvonalat. Mivel a törökök csak magas vámokért engedték a kereskedelem folytatásáét, új útvonalakat kezdtek keresni, hogy folytatni lehessen a kereskedést Kínával és Indiával.

3.) Tudományos kíváncsiság és a technikai eszközök kiaknázásának igénye. A 15. század végére megjelentek az első tudományos térképek, pl. Toscanelli térképe (1474) mely már gömbölyűnek ábrázolt a Földet, és az új karavella hajókkal illetve iránytűkkel már a nyílt óceánok meghódítása is lehetővé vált. 

A felfedezők:

A nagy földrajzi felfedezések első résztvevői a spanyol és portugál királyságok támogatásával indultak útjaikra. Ennek három oka volt: egyrészt Spanyolország és Portugália jelentős tengeri hatalmak voltak, másrészt kiegyensúlyozott belső viszonyok jellemezték „őket” (nem úgy mint ekkoriban például Angliát és Franciaországot), illetve vezetőik (pl. Tengerész Henrik portugál herceg) támogatták a hajózás fejlesztését.

Jelentős felfedezők:

• Bartolomeu Diaz => ő érte el először Afrika csúcsát (Jóreménység fok) 1487-ben
• Vasco de Gama => ő érte el először Indiát Afrika megkerülésével 1498-ban
• Kolumbusz Kristóf => ő fedezte fel Amerikát 1492-ben. Toscanelli térképe alapján indult el nyugatra, mert azt gondolta, ha folyamatosan nyugatra hajózik, akkor megkerülve a Földet Kínába juthat. Nem számolt azonban Amerikával, amibe „beleütközött” 1492 október 12-én a Bahamáknál (később: Hispaniola szigetén kötött ki). Két hónap alatt kelt át az Atlanti óceánon. (Érdemi rész: Kanári szigetek - Bahamák, 6 ezer km, 36 nap alatt) 1504-ig még három utat tett Amerikába, mindvégig abban a tudatban, hogy Ázsiában (Indiában) jár..
• Amerigo Vespucci => ő bizonyította be 1504 körül, hogy Amerika különálló földrész
• Fernando Magellán => az ő flottája kerülte meg először a Földet 1522-ben
  

A Föld felosztása: A spanyolok és portugálok 1494-ben és 1529-ben a tordesillasi és zaragózai egyezményekben osztotta fel egymás közt a Földet (a 48. és 138. hosszúsági kör mentén). A szerződéseket maga a pápa szentesítette. A tordesillasit VI. Sándor pápa (Rodrigo de Borja).

III. Gyarmatosítások jellemzői:

1.) Spanyolország Amerikát és Ázsiában a Fülöp szigeteket, Portugália pedig az Indiai óceán partvidékét gyarmatosította (pl: Goa városát Indiában és Macaut Kínában). 

2.) A gyarmatosítók legyőzték Amerika őslakó indiánjait, majd földjeiket a spanyol uralkodó nevében lefoglalták és kifosztották. Összesen 300 éven keresztül érvényesült spanyol-portugál uralom Amerikában, mely idő alatt a kontinens átvette a hódítóktól a spanyol-portugál nyelvet és a katolikus vallást. 

3.) A gyarmatosító seregek hatalmas létszámú indián erőket győztek le 3 okból: egyrészt mert tűzfegyverekkel rendelkeztek (puskák, ágyúk), másrészt mert járványokat hurcoltak be, harmadrészt pedig mert megosztották a helyi törzseket. (Divide et impera - oszd meg és uralkodj elve.)

A leigázott kultúrák:

• Maják: Közép-Amerikában a Yucatán félszigeten (ma Mexikó) élő indiánok voltak. Jellemzőik: fejlett csillagászat és matematika,
• Aztékok: Közép-Amerikában, a maják közelében (Ma Mexikó) éltek. Jellemzőik: emberáldozatok, lépcsős piramisok, fejlett földművelés. Fővárosuk: Tenocstitlán, nagy királyuk: II. Montezuma.
• Inkák: Dél-Amerikában, az Andok csúcsai közt éltek. Jellemzőik: fejlett orvoslás, és építészet. Legfőbb uralkodó viselte az „inka” címet.
  

A gyarmatositások vezetői:

• Pedro de Alvarado: maják legyőzője
• Hernan Cortes: aztékok leigázója
• Francisco Pizarro: az inka birodalom meghódítója

A felsorolt spanyol hadvezérek úgynevezett konkvisztádorok voltak és seregeiket is konvisztádorok alkották (conquistador = spanyolul hódító katona) Kialakul a Spanyol Birodalom:

A nagy földrajzi felfedezések következményei:

1. Új növények jelentek meg Európában: burgonya, kukorica, bab, kávé, kakaó, dohány, paradicsom, paprika
2. A gyarmatokról Európába áramló sok nemesfém miatt leesett az arany-ezüst ára, ami inflációt gerjesztett.
3. Mivel nőtt a népesség és az iparcikkek jelentős része a gyarmatokra áramlott, megemelkedett az élelmiszerek és egyéb eszközök iránti kereslet. Ez áremelkedést okozott (ez volt az árforradalom)
4. A világkereskedelem súlypontja a korábbi Levantei útvonalról áthelyeződött az Amerika - Európa - Afrika közti kereskedelemre. Amerika cukrot szállított Európának, ahol ebből alkoholt készítettek és Afrikában értékesítettek. Afrikában az alkoholokért rabszolgát lehetett venni és Amerikában eladni. Körforgalom alakult ki.
5. Amerika felfedezésével végetért a középkor és kezdetét vette az újkor.

Visszaellenőrző Redmenta teszt

***

5. A török elleni harcok kezdetei Zsigmond korától

Luxemburgi Zsigmond török-politikája:

1.) A törökökkel szemben ütközőállamokat hozott létre, vagyis szövetségre lépett azokkal a fejedelemségekkel, melyek a déli határainknál feküdtek. (Pl.: Szerbia, Havasalföld, Bosznia)

2.) A déli végvári vonal kiépítése: Szörény - Orsova - Galambóc - Szendrő - Szabács - Jajca.

3.) Nikápoly mellett 1396-ban Zsigmond vezetésével a magyar-német hadak vereséget szenvedtek az oszmánoktól. Ám az említett mongol offenzíva miatt az oszmánok nem tudtak Magyarországra támadni. A mongol támadás vezetője Timur Lenk volt. Ez visszaveti a törököket, fél évszázadra, amit kihasznál a magyarság és ekkor építi ki a végvári vonalat.

A török elleni harcok folytatása

• Ozorai Pipo (1368-1426) firenzei olasz harcos, aki Zsigmond szolgálatában lett magyar főúr. (Eredeti neve: Filippo Scolari, felesége: Ozorai Borbála). Később szörényi bán, országos főkincstartó (1408-1426). Sikeres hadjáratokat vezet Szerbiába, megerősítette a végvári rendszert és kitanította Hunyadi Jánost a hadviselésre.
• Hunyadi János harcai: hosszú hadjárat (1444) és Nándorfehérvár megvédése (1456)
• Hunyadi Mátyás harcai a török ellen: Kenyérmezei csata (1479), Jajca és Szabács visszavétele, majd békekötés: 1483
• II. Lájos: a béke felmondása 1520-ban
• II. Lajos korának harcai:1521-es török hadjárat: elesik Szabács és Nándorfehérvár, az 1523/24-es harcok: Tomori Pál kalocsai érsek győzelme Szávaszentdemeternél (1523), majd Szörényvár eleste (1524).
  
• Mohácsi csatához vezető török hadjárat: 1526 április 23-án indul a szultáni had Isztambulból.

***

4. Vegyes-házi királyok 2.

(Hunyadiak és Jagellók)

 A Hunyadi család:

Vita: V. László (Albert fia) vagy I. Ulászló legyen a király! A vita polgárháborúvá fajult, melyben Albert fiát V. Lászlót a Habsburgok és a főnemesek, míg I. Ulászlót a Hunyadiak és a köznemesek támogatták. A döntő csata 1440-ben Ulászló győzelmét hozta. Hunyadi János ettől kezdődően lett az ország egyik legfontosabb főura és legnagyobb birtokosa. Őrá bízták a déli végvárakat és ország megtámadására készülő törökök megállítását. 

Hunyadi János harcai

1.) Hunyadi János harcai a törökökkel: Sikeres csaták: 1440-1443. Hosszú hadjárat Bulgáriáig. 1444-ben I. Ulászló király és Hunyadi nagy sereggel hatolt Várnáig, ahol azonban az ifjú magyar uralkodó hibát követett el és a janicsárok megölték a törökök pedig győzelmet arattak.

2.) Hunyadi kormányzósága:1446 és 1452 közt a még kisgyermek V. László helyett Hunyadit kérték fel az ország irányítására. Kormányzói kinevezést kapott, ami 1452-ben véget ért, amikor V. Lászlót nagykorúsították. Kormányzósága alatt indított hadjáratot az albán felkelőkkel (Kasztrióta György) a törökök ellen, de az 1448-as 2. rigómezei csatában vereséget szenvedett.

3.) A nándorfehérvári diadal (1456): A magyar nemesek közül egyedül Hunyadi küldte seregét a fontos déli végvárhoz. Rajta kívül Kapisztrán János ferences szerzetes paraszt hadai vettek részt a csatában. Ők toborzott keresztes hadat alkottak.Szilágyi a várban, Hunyadi pedig kívülről betörve harcolt. A csata kulcseseménye: miközben a paraszti seregek rárontottak az ostromló törökökre, Hunyadi kitört a várból, elfoglalta a török ágyúkat és azokat az oszmánok ellen fordította. Óriási magyar győzelem született, de Hunyadi meghalt a csata utáni pestis járványban. VIDEO

Mátyás király uralkodása

Hunyadi Mátyás: A Nándorfehérvárnál elesett Hunyadi Jánosnak két fia volt: az 1456-ban már 25 éves László és a mindössze 13 éves Mátyás. Apjuk után ők öreökökték a hatalmas Hunyadi birtokokat és a "Hunyadi-párt" vezetését. A Hunyadi család és a Habsburgok közt ekkoriban ellentét feszült.

László és a Hunyadiak viszálya: Hunyadi János halála után a fiatal Habsburg uralkodó, V. László át akarta venni a déli végvárakat a Hunyadiaktól. Nándorfehérvárra küldte rokonát Cillei Ulrikot, akit azonban a Hunyadi ifjak, László és Mátyás hívei megöltek. A király bosszút esküdött és Budára csalva a Hunyadi ifjakat, Lászlót kivégeztette, Mátyást pedig túszul ejtve Prágába vitte magával. Csehországban V. László váratlanul meghalt.

Mátyás hatalomra jutása: A magyar nemesek 1457-ben úgy döntenek, hogy az új magyar király legyen a nagy törökverő Hunyadi János életben maradt fia Mátyás. Döntésük két legfőbb oka:

• 1.) - Úgy vélték, Mátyás fiatal, nem áll mögötte erős királyi dinasztia, így könnyen irányítható lesz majd
• 2.) - A nép is szívesen vette megkoronázását, mert azt gondolták: folytatja apja, Hunyadi János munkásságát és elűzi a törököket a déli határoktól

Mátyás 1458-ban tér vissza Magyarországra és csak úgy foglalhatja el a trónt, hogy támogatónak sorra megígéri: teljesíti kéréseiket. Szilágyi kormányzó, Garai nádor, a cseh trón várományosa, Podjebrád György Mátyáshoz adhatja lányát.

Mátyás király uralkodása, belpolitikája

Mátyás egyeduralmának kiépítése: Mátyás uralkodására három dolog volt leginkább jellemző: magas adók kivetése, a nemesség mellőzése és központosítás végrehajtása, illetve háborúk indítása Ausztria és Csehország felé.

• 1.) Központosította a hatalmat és ennek során az első lépésben kiiktatta mindazokat, akik a koronázása előtt különböző kiváltságokat kértek tőle. Szilágyi Mihályt a harcba küldte, Garai lányát nem vette el, nádorként lemondatta és az összes fontos tisztséget kis, vagy közép-nemeseknek adta.
• 2.) Önálló zsoldossereg létrehozása: Mátyás előtt banderiális hadak alkották a királyok seregeit. Ezek a nemesi hadak a királyokat arra kényszerítették, hogy tulajdonosaikkal az uralkodók jó viszonyt tartsanak fenn. Különben nem segítették a királyokat. Mátyás zsoldossereget hozott létre, ez volt a híres fekete sereg. Ez a haderő független volt a nemesektől, így Mátyás nem volt a nemesekre utalva semmilyen téren.
• 3.) Adópolitika: Minden évben, sőt néha egy évben kétszer is beszedte a hadiadót. A füstpénzt háztartásonként szedte. A harmincadvám helyett koronavámot szedett, amire nem voltak érvényesek a korábbi mentességek.
• 4.) Hivatalok átszervezése: Személyesen felügyelte a központosított kancelláriát és a legfelsőbb bíróságot. A kincstár élére csak tőle függő polgári vezető kerülhetett.
• 5.) A belső ellenállások letörése: Mátyás nem tűrte az ellentmondást és a lázadásokat bár a nemesek többször is szembeszálltak vele. Legelőször a Garai nádor köré gyűlt főnemesek lázadtak ellene mert Mátyás nem teljesítette koronázásakor nekik tett ígéreteit. A második nagyobb lázadás Vitéz János és Janus Pannonius (Csezmiczei János) részvételével zajlott. Mátyás mindkét lázadást leverte.
• 6.) Koronázás: 1463-ban visszavásárolta a Szent Koronát III. Frigyestől és 1464-ban, uralkodása hatodik évében koronáztatta meg magát.
  

Mátyás és a külpolitika 

Mátyás külpolitikája:

Török politika: A törökökkel csak kisebb csatákat és hadjáratok vállalt.

• Ilyen volt 1479-es kenyérmezei csata Erdélyben (Kinizsi Pál)
• Jajcai vár visszavétele Boszniában: 1462
  
• a szabácsi vár visszafoglalása a Duna mentén: 1476
  

Miután kiépített a 2. végvári vonalat (Temesvár - Adria) 1483-ban békét kötött az oszmánokkal, mely béke egészen 1520-ig fennállt!

Osztrák - cseh politika: Mátyás valódi célja mindvégig a német-római császári korona megszerzése volt! Ennek érdekében viselt hadat Csehországban, hogy cseh királyként bekerüljön a császárt választó német fejedelmek közé. Terve nem sikerült, mert Csehországnak csak egy részét tudta elfoglalni és a másik rész Jagelló Ulászlót küldte a császárválasztók közé. Bosszúból Mátyás Ausztria ellen is háborút indított és 1485-ben elfoglalta Bécset. Itt érte a halál 1490 áprilisában!

Mátyás és a kultúra 

Reneszánsz megjelenése: Mátyás második felesége Aragóniai Beatrix révén a reneszánsz és humanizmus hamar megjelent Magyarországon. Mátyás rendelkezett a korabeli világ második legnagyobb könyvtárával. Ez összesen 2000-2500 corvinából állt. Mátyás idején nagyszabású építkezések folytak az egész országban. A budai várat teljesen  reneszánsz stílusúra alakította át.

Utódlás kérdése: Mátyás egyetlen fia, Corvin János nem házasságból született. Mátyás két felesége közül egyik sem szült törvényes utódot neki, csupán szeretője, Édelpeck Borbála (a két feleség közti időkből) ajándékozta meg egy fiú gyermekkel. A mgyar nemesek viszont nem voltak hajlandóak megkoronázni Corvin Jánost. Az új király II. Ulászló lesz, Mátyás 1490-es halála után. 

A középkori magyar művelődés és életmód

• Vízválasztó volt a kereszténység felvétele, amivel korai vallásunk és hagyományaink jórészt eltűntek és csak mondáinkban maradtak fenn.
• A kultúra a latin nyelvhez és a római katolikus egyházhoz kapcsolódott
• Az egyház képviselte az írásbeliséget, ami III. Béla korától (1172) lett jelentős a királyi udvarban.
• Megjelentek hazánkban a különböző szerzetesrendek: elsőként a bencések, majd a ciszterciek, premontreiek és a kolduló rendek: ferencesek és domonkosok (a 13. századtól) majd a pálosok.

Írásbeliség és oktatás: III. Béla idején jött létre a királyi kancellária, mely a legfontosabb okleveleket adta ki, majd kialakult a káptalanok és hiteleshelyek rendszere. A középkori emberek itt intézhették el adásvételi és föld ügyeiket, vagy örökléssel kapcsolatos dolgaikat.

A középkorban íródtak a legendák és geszták is, melyek egyházi vagy ősi történeteket meséltek el és a papok, szerzetesek jegyezték le őket. A legrégibb írott magyar források, oklevelek:

• Tihanyi apátság alapítólevele - 11. század (1055)
• Halotti beszéd - 12. század vége
• Ómagyar Mária-siralom - 13. század

II. Ulászló uralkodása

A magyar nemesek Mátyás után olyan királyt akartak, aki gyenge kezű, a nemesekre hagyja a kormányzást, de ugyanakkor saját költségén megvédi az országot a törököktől. Ennek leginkább Mátyás régi ellenfele, II. Ulászló felelt meg leginkább. (Nagy Lajos unokájának unokaöccse.)

Ulászló királlyá választásának okai:

1. Gyenge kezű királynak ígérkezett, aki a nemesekkel együtt uralkodik majd
2. Vállalta, hogy saját költségén megvédi az országot
3. Három ország trónjának várományosa: lengyel, cseh, magyar

Dobzse László: gúnynév, melyet azért kapott, mert mindenre azt mondta: jól van, jól van (dobzse, dobzse)

Belső széthúzás az országban (1490-1516):

A magyar nemesség két táborra oszlott, melyek a gyenge kezű király mellett egymással vetélkedtek a hatalomért. Az egyik a köznemesek tábora volt, Szapolyai János (erdélyi vajda) és Werbőczy István ítélőmester vezetésével, a másik pedig a főnemesi tábor a Báthoryak vezetésével. A vetélkedés három oka:

1. Melyik tábor adja az éppen soron következő nádort?
2. Ki legyen a soron következő király, ha II. Ulászló gyermektelenül halna meg?
3. Azonos jogai vannak e a köznemeseknek és főnemeseknek?

Mindhárom kérdésben átmeneti győzelmet arattak a köznemesek. A nádor kérdést illetően a köznemesi párt sikerét jelentette, hogy Werbőczy rövid időre betölthette ezt a tisztséget. A király-kérdést illetően a két párt két döntést hozott, mely ellentmondott egymásnak. 

• A köznemesi párt az 1505 -ös rákosi végzésben kimondta: ha a király fiú utód nélkül halna meg, akkor az országgyűlés nemzeti királyt fog választani. Ez kimondatlanul Szapolyait jelentette!
• Ezzel szemben a főnemesi párt 1506-ban egy házassági szerződés révén Habsburg Ferdinándot jelölte meg következő királyként! (II. Ulászló lányát összeadták Ferdinánddal.)

A két ellentétes döntés után végül 1506-ban fia született II. Ulászlónak, így a vita elnapolódott. Ám később, 1526-ban emiatt majd polgárháborúba sodródik az ország!

A harmadik vitakérdés a fő-. és köznemesek közt, a jogok kérdéséről szólt, nevezetesen, hogy a köznemesek azonos jogállásúak e a főnemesekkel?! A megoldást Werbőczy híres Tripartituma jelentette. Jelentése: Hármaskönyv és 1514-ben keletkezett!

Tripartitum (Hármaskönyv): Ebben Werbőczy összefoglalta a köznemesség kivívott jogait, kimondta hogy az ország egységét a Szent Korona jelképezi, és a rendek (nemesek) a királlyal együtt alkotják. Tehát: a nemesek jogilag egységes réteget képeznek és a törvényalkotás joga révén a királlyal közösen uralkodnak! A Tripartitumról nem alkottak törvényt, mégis 1848-ig meghatározó lett Magyarországon.

A Dózsa-féle parasztfelkelés (1514): 

Előzményei: Bakócz Tamás esztergomi érsek és bíboros javaslatára a pápa keresztes hadjárat elindítását rendelte el 1514 -ben. Cél, a Török Birodalom legyőzése és visszaszorítása volt, a hadjárat résztvevői pedig a tervek szerint magyar parasztok. 

A parasztsereg élére Dózsa György végvári vitézt nevezték ki. A hadjárat elindulásának küszöbén azonban a nemesség tiltakozni kezdett a parasztjaik munkától való elvonása miatt és az egész akció lefújását követelte a királytól. Az uralkodó elhatározta, hogy visszavonja a kersztes hadjáratra kiadott utasítást. Válaszul a parasztok tiltakozni kezdtek, mert úgy hitték, hogy a király a beígért üdvözülést meg akarja fosztani tőlük. Közben lázító agitátorok jelentek meg köztük és a jobbágyokat a nemesek ellen fordították. Így a török elleni hadjárat végül parasztlázadássá változott. 

A parasztseregek Erdély felé vonultak, számtalan nemesi kastélyt kifosztva. Közben a király és a nemesség összefogtak és katonákat küldtek Dózsáék ellen. Az első összecsapást Nagylaknál azonban a parasztok nyerték, Báthory István temesi ispán ellen. A döntő csata Temesvár mellett zajlott, ahol Báthory és Szapolyai János erdélyi vajda seregei legyőzték a jobbágyokat. Megtorlásul Dózsát megkínozták, és növelték a parasztok terheit (robot növelése, költözés megtiltása)!

Lajos fontos döntései:

Segítség kérése külföldről, a török ellen.Sikertelen, három okból:

1. Németországi parasztháború (1524/26)
2. Reformáció
3. Habsburg - francia ellentétek Észak-Itália birtoklásáért

Mindezek miatt az európai hatalmak nem segítettek a magyaroknak a török támadás elleni felkészülésben.

A mohácsi csata előzményei:

1.) A béke felmondása a törökkel: A két ország között Mátyás óta, az 1483-as békekötéstől béke volt. A törökök rendszeresen elküldték követeiket a magyar királyokhoz, hogy ezt a békét meghosszabbítsák. Ám 1520-ban II. Lajos elutasította a béke meghosszabbítását, mert úgy gondolta, hogy Szelim szultán 1520-as halála után lehetősége lesz a délvidéki várak visszavételére. Ám súlyosan tévedett: az új szultán I. Szulejmán minden korábbi török uralkodónál nagyobb hódításokra készült. 

2.) Szulejmán 1520-ben eldöntötte: háborút indít Magyarország ellen.

3.) Felkészülés a török elleni harcra: Tomori Pál kalocsai érseket nevezte ki a magyar csapatok élére. Az ő feladata lett megvédeni a déli végvári vonal mentén az országot.

4.) Török hadjárat: 1521 tavaszán, személyesen Szulejmán vezetésével Isztambulból. Beveszik Szabácsot és 65 év után Nándorfehérvárt.

5.) Az 1523/24-es török támadás: a nándorfehérvári bég indította és bevette Szörényvárt.  

Az ország három részre szakadása

Az 1526-os török hadjárat célja már Magyarország végső legyőzése és elfoglalása lett! 

Mohácsi csata (1526 augusztus 29.): A 60 ezres török sereg Pétervárad és Újlak bevétele után kelt át a határt jelentő Száván. Tomori nem tudta meggátolni sem a Száván sem a Dráván való oszmán átkelést, így a törökök Mohács alá érhettek. A magyar király hadai Pest alól érkeztek, 28 ezer fővel. Ám Szapolyai János 15 ezres és Frangepán Kristóf 8-10 ezres serege lekéste a csatát. Így 60 ezer török állt szembe 28 ezer magyarral.

A király legfőbb hadvezérei a csata előtt bizakodók voltak, így: Tomori Pál kalocsai érsek (főparancsnok), Szapolyai György szepesi gróf (Szapolyai János öccse), Perényi Péter (temesvári kapitány), Batthyány Ferenc (pozsonyi főispán). A középhad gyalogos seregrészét Tomori, a jobbszárny lovasságát Batthyány, a balszárny katonáit pedig Perényi vezette.

A törökök azonban gyors győzelmet arattak, elesett 28 főúr, hét főpap és II. Lajos is. A török feldúlta Budát, majd az országot legyőzöttnek minősítve kivonult hazánkból. (Új határ: Nándorfehérvár - Eszék vonal.)

• Főurak: a báról és grófok tartoztak ide
• Zászlós urak: nádor, esztergomi érsek, országbíró, erdélyi vajda, horvát bán, egyéb bánok

Visszaellenőrző teszt-feladatlap (Redmenta regisztráció és belépés után): LINK

***

3. Vegyes-házi királyok 1.

(Az Anjouk és Zsigmond)

Károly Róbert

Az Árpád-ház utolsó szakaszának anarchikus viszonyait Károly Róbert stabilizálta. Történelmi szerepe jelentős, mert őt tekintjük a középkori magyar állam legfőbb konszolidálójának. Trónra kerülése előtti években a Magyar Királyság tartományúri területekre oszlott, melyek élén a kiskirályok szinte korlátlan hatalommal bírtak. Legerősebbek a Csákok, Kőszegiek és Abák voltak. Teljes országrészeket uraltak:

1.) Az Árpád-ház kihalása után olyan külföldi trónkövetelők jöttek Magyarországra, akik valamilyen módon mind az Árpádok leszármazottai voltak. Pl: Premysl Vencel, Wittelsbach Ottó, Anjou Károly Róbert. Közülük végül Károly Róbert kaparintotta meg a trónt, aki V. Istvánnak dédunokája volt.

2.) Első feladata Károly Róbertnek a kiskirályokkal való leszámolás lett. Az 1312-es Rozgonyi csata során Károly Róbert Kassa városával összefogva győzi le az egyik legnagyobb kiskirályt az Aba családot.

3.) Károly Róbert 1301 és 1321 közt nagyrészt leszámol az összes kiskirállyal, így a Borsa, a Kőszegi, és a Kán családokkal. (Csák Máté 1321-ben természetes halált.)

Károly Róbert reformjai:

1.) Királyi földek és várak visszavétele. Az Árpád-korban a királyok rengeteg uralkodói földet adományoztak a nemeseknek a trónharcok miatt. Ezek egy részét visszavette a király, majd szolgálati honor birtokként a hozzá hűséges nemeseknek adta tovább. Így egy jelentős, királyhű réteget nyert akik a főbb tisztségeket is megkaphatták. Míg uralma kezdetén az ország 300 várából csak 60 volt királyi kézen, addig uralma végére ez elérte a 160-at! 

2.) URBURA = bányák után fizetendő illeték a királynak, bányabér. Ha egy földesúr aranyat vagy ezüstöt talált a birtokán akkor korábban azt be kellett szolgáltatni a királynak. Károly Róbert bányareformja bevezette, hogy a megtalált nemesfémeknek csak kétharmadát kellett átadni, egyharmad pedig maradhatott a földesúrnál. Ezzel a reformmal a nemesek végre érdekeltek lettek abban feltárják birtokaikon az aranylelő helyeket. Károly Róbert aranypénzt is veretett.

3.) Harmincadvám: a határon át behozott termékek egyharmincada a királyt illette.

4.) Kapuadó: parasztok által a királynak fizetett állami adó

5.) Reformjai révén megtelt a királyi kincstár, megnőtt a királyi földek és királyi várak száma, és ezzel újra megerősödött a királyi hatalom illetve tekintély. A Magyar Királyság visszanyerte erejét!

Károly Róbert külpolitikája:

1. Visegrádi királytalálkozó (1335): a lengyel-cseh és magyar uralkodók szövetsége, kereskedelmi összefogása.
2. Károly Róbert idején jön létre a független Havasalföldi Fejedelemség
3. Károly Róbert lengyel feleséget szerzett Lokietek Erzsébet személyében. Gyermekeik közül Lajos a lengyel-magyar trónt, Endre pedig a nápolyi trónt kapta.
   

Nagy Lajos (1342-1382)

Az Anjou-család sarjaként a francia uralkodócsalád oldalági leszármazottja, Károly Róbert fia. Hazánkat 4 évtizeden keresztül uralta.

1.) Nápolyi hadjáratok: Uralma kezdetén saját családjának nápolyi ága ellen kellet hadat viselnie, mert testvérét megölték egy trónharcban. Bár győzött ezekben a hadjáratokban, Nápolyt nem tudta megtartani. Maradt lengyel-magyar király. Ez volt a perszonálunió rendszere, melyben csak a király személy köti össze a két államot!

2.) Hódítások: Dalmácia, Galícia (Velencétől és Litvániától)

3.) Az 1351-es törvények és ősiség: Az ősiség törvény (aviticitas) lényege annak kimondása, hogy a nemesi birtok elidegeníthetetlen (nem eladható). Apáról fiúra vagy lányra száll és csak a család kihalása után száll vissza a királyra. A kis-, és köznemesek kérték a törvény kimondását, mert így elejét vehették annak az elharapódzó rendszernek, hogy a főnemesek arra kényszerítik őket, hogy eladják számukra földjeiket! Az 1351-es törvények többi része az egységes 9-ed (nona) szedésről és az úriszékek rendszerének (illetve a pallósjognak) a becikkelyezéséről szólt. Emellett újra megerősítette az Aranybullát és annak fő részét a nemesi adómentességet.

4.) Várostámogató politika, céhek: Nagy Lajos fokozottan támogatta a városfejlesztéseket. Az ő idején erősödnek meg a céhek. A céhek egy-egy városban, adott szakmák érdekvédelmi szervezetei voltak, melyek közösen határozták meg az árakat, béreket, a gyártás módjait és a mestervizsgák végeredményeit.

 Luxemburg Zsigmond (1387-1437)

Bárói ligák harca: Nagy Lajos halála után egyik lánya (Hedvig) a lengyel trónra, másik lánya Mária pedig a magyar trónra került. Ezt követően a magyar főurak bárói ligákba tömörülve egymással harcoltak azért, hogy saját jelöltjük legyen Mária férje és így a leendő magyar király. A Horvátiak jelöltjét Anjou Kis Károlyt megkoronázták ugyan 1385-ben, de a Garai-Cillei liga megölte 1386 elején. Végül a Garai nádor által támogatott Luxemburg Zsigmond császár lett Mária férje és Magyarország királya 1387-ben.

Zsigmond uralma kezdetén a Garai liga foglya lett és csak azon az áron szabadulhatott, hogy feleségül veszi Cillei Borbálát, illetve a ligával együttműködve kormányoz.

Zsigmond rendelkezései:

1.) Sárkány rend létrehozása: azoknak a nemeseknek, akik elfogadták és támogatták Zsigmond politikáját a Sárkány rendbe való belépés támogatást jelentett.

2.) Zsigmond bevezette a telekkatonaság rendszerét, azaz előírta, hogy akinek 20 jobbágyteleknél nagyobb birtoka van, az katonát adjon a királynak.

3.) Tetszvényjog bevezetése: a pápa csak a király engedélyével hirdethet ki bullákat és nevezhet ki főpapokat.

4.) Város törvények 1405-ben: Zsigmond városokat támogató, kereskedelmet élénkítő jogszabályai tartoztak ide. A király főleg azért támogatta a városokat, hogy segítsék őt a nemesek visszaszorításában.

5.) Zsigmond parasztpolitikája: 1437-ben Budai Nagy Antal vezetésével parasztfelkelés kezdődött Erdélyben. Ennek során született meg a parasztok számára engedményeket biztosító Kolozsmonostori egyezmény, melyet a felkelés leverése után visszavontak. Ekkor született meg a Kápolnai Unió, mely Erdély legfőbb nemzetiségeivé a magyarokat, szászokat és székelyeket tette.

Zsigmond külpolitikája:

1.) A törökökkel szemben ütközőállamokat hozott létre, vagyis szövetségre lépett azokkal a fejedelemségekkel, melyek a déli határainknál feküdtek. (Pl.: Szerbia, Havasalföld, Bosznia)

2.) A déli végvári vonal kiépítése: Szörény - Orsova - Galambóc - Szendrő - Szabács - Jajca. Azért tudták kiépíteni, mert az 1402-es, Timur Lenk vezette mongol támadás visszavetette a törököket és így M.o. több évtizednyi haladékot nyert felkészülni a törökök inváziójára.

3.) Nikápoly mellett 1396-ban Zsigmond vezetésével a magyar-német hadak vereséget szenvedtek az oszmánoktól. Ám az említett mongol offenzíva miatt az oszmánok nem tudtak Magyarországra támadni.

A török elleni harcok folytatása:

• Ozorai Pipo (1368-1426) firenzei olasz harcos, aki Zsigmond szolgálatában lett magyar főúr. (Eredeti neve: Filippo Scolari, felesége: Ozorai Borbála). Később szörényi bán, országos főkincstartó (1408-1426). Sikeres hadjáratokat vezet Szerbiába, megerősítette a végvári rendszert és kitanította Hunyadi Jánost a hadviselésre.
• Hunyadi János harcai: hosszú hadjárat (1444) és Nándorfehérvár megvédése (1456)
• Hunyadi Mátyás harcai a török ellen: Kenyérmezei csata (1479), Jajca és Szabács visszavétele, majd békekötés: 1483
• II. Ulászló: a béke felmondása 1520-ban
• II. Ulászló és II. Lajos korának harcai:1521-es török hadjárat: elesik Szabács és Nándorfehérvár, az 152324-es harcok: Tomori Pál győzelme Szávaszentdemeternél (1523), majd Szörényvár eleste (1524)
  
• Mohácsi csatához vezető török hadjárat: 1526 április 23-án indul a szultáni had Isztambulból.

Zsigmond mint császár: Luxemburgi Zsigmond magyarországi uralkodása alatt elnyerte a Német-Római császári címet is, mégpedig 1433 -ban, halála előtt 4 évvel. Nevéhez fűződik a nyugati egyházszakadás felszámolása a konstanzi zsinaton (1418). Elérte, hogy a korábbi évtizedektől eltérően újra egyetlen pápa irányítsa az egyházat. Emellett máglyahalálra ítélte Husz Jánost és eltiporta a huszitizmust. Ezzel egy újabb teljes évszázadra biztosította a katolicizmus elsőbbségét Európában. 

A magyar városfejlődés

A magyar városok jellemzői:

1.) A legelső hazai városok királyi és egyházi várak közelében jöttek létre

2.) A 12. századtól megjelentek Mo-on a német telepesek, más néven hospesek. A német bevándorlók főleg Erdélyben telepedtek le, ahol kiváltságokat kaptak és a későbbiekben szászokként emlegették őket.

3.) IV. Béla idején megszaporodtak a kővárak, az Anjouk alatt pedig a városok nagy része kiváltságokat kapott

4.) Városi kiváltságok: vásártartás joga, árumegállító jog, szabad bíróválasztás, vámmentesség.

5.) Várostípusok: 1.) Szabad királyi város nincs földesuruk, hanem közvetlenül a király alá tartoznak és jelentős kiváltságokkal rendelkeznek (a legnagyobb városok tartoztak ide, pl: Buda, Kassa, Győr) 2.) Bányavárosok: fontos bányaértékük miatt szintén a király alá tartoztak. 3.) Mezővárosok: valamely földesúr rendelkezett felettük, ő bíráskodott a paraszti lakosságuk felett. A mezőváros lakói többnyire egy összegben fizethették meg adójukat és vásárvámjukat uruknak, aki egyedül dönthetett arról, hogy milyen kiváltságokat ad nekik.

6.) Várospártoló királyok: Zsigmond, Nagy Lajos, Mátyás.

2. Az Árpád-kor 2.

(Orseolo Pétertől az Árpád-ház kihalásáig)

István halála után Orseolo Péter és az ország nádora, Aba Sámuel harcba szállt egymással. Aba Sámuel rövid időre (1041-1044) megszerezte a trónt. Ám Péter német segítséggel (III. Henrik) visszatért. Végül egy békési törzsfő, Vata vezetésével egy felkelés űzte el végleg a trónjáról. Gellért püspök ekkor hívta haza Vazul fiait (András, Béla, Levente) akik leverve a felkelést átvették a magyar trónt.

Andrást (1046-1060) öccse, I. Béla (1061-1063) követte a trónon, ám fiaik közt már trónharc dúlt. András fia Salamon és Béla fia Géza háborúztak egymással. I. András után Salamonnak kellett volna következnie (fiaként), de Béla ragadta magához a hatalmat így Salamon német segítséget kérve elérte megkoronázását (1063). 10 évnyi uralkodás után unokatestvéreivel megromlott viszonya. Újabb háború kezdődött 1074-ben. A mogyoródi csatában vesztett (1074 március 14), lemondott a trónról I. Géza javára. (Az unokatestvérek háborúja.)

Szent László és Könyves Kálmán uralkodása

Szent László (1077-1095):

Éppen a pápák és császárok küzdelme idején (invesztitúra háborúk) került hatalomra. A pápát választotta, ám később a császár pártjára állt, amikor 1091-ben meghódította Horvátországot.

• 1083-ban elrendelte Gellért püspök és István szentté avatását.
• Híresek Szent László törvényei melyek mind az országot erősítették.
• Szent László volt az első lovagkirályunk.
• Szent László uralkodása idején alakul ki a világ nagybirtokosok rétege, a saját földdel rendelkező szabadok rétege és a szolgáltatásra kötelezettek csoportja.

Szent László törvényei: Hármas cél jellemezte törvényeit.

1.Gátat szabni a bűnözésnek, tolvajlásoknak, a magántulajdon megsértéseinek

2.Megakadályozni a pogány rítusok és kóborlás terjedését

3.Erősíteni a keresztyén vallást és hitéletet (újra törvény született a kötelező templomba járásról)

A törvények jelentősége: a súlyos büntetések (tyúknál nagyobb érték ellopásáért halál kiszabása) arra utalnak, hogy 100 évvel Szent István után, a magyar lakosság egy része még mindig pogány módon élt, vándorolva és a régi hitet gyakorolva.

Könyves Kálmán (1095-1116)

Trónra kerülése bonyodalmakkal kezdődött, ugyanis apja I. Géza testvérét Álmost szánta a trónra, és Kálmánt Várad püspökének akarta megtenni. Ám halálos ágyán megváltoztatta döntését és mégis inkább Kálmánra hagyta a trónt. Így egy írástudó, művelt pap lett Magyarország új uralkodója akit a "könyves" jelzővel illettek (papi műveltségéért).

• Könyves Kálmán uralkodása alatt Álmos többször fellázadt testvére ellen, így végül Kálmán, a fiával együtt megvakíttatta.
• Kálmán alatt vonult át hazánkon az első keresztes-hadjárat serege.
• Kálmán hódításokat is végzett: 1105-ben elfoglalta a tengerparti dalmát városokat.
• Kálmán törvényei a magántulajdont illetően sokkal enyhébbek voltak Lászlóénál. Ez arra utal, hogy javult Magyarországon a bűnözés és a pogány életmódot folytatók aránya.

Kálmán törvényei: Három témakör: magántulajdon védelme, földesurakra vonatkozó törvények, egyházi rendelkezések.

Tolvajlás, kóborlás, pogányság büntetése (halál kiszabása, csak akkor, ha marhánál nagyobbat lop vki)

Földesuraknak előírta a telakkatonaság rendszerét, vagyis földjük után egy-egy lovaskatonát kellett adniuk a királynak.

Egyházi rendelkezések: papok nősülésének tilalma, papok képzése, pogányság tiltása.

András és az Aranybulla (1222)

Gazdasági fellendülés III. Béla után, a király bevételei sokasodtak. Ide tartoztak, az úgynevezett regále jövedelmek, uralkodó felségjog címén maga a király szedett be.(sókereskedelem, nemesfém kereskedelem, pénzverés, vámok)

III. Béla vezette be a királyi udvarban az írásbeliséget, királyi kancellária.

III. Bélát fia Imre unokája III. László és másik fia II. András követték a trónon. András idején megromlik a viszony az uralkodó és a nemesek közt. Ennek egyik az volt, hogy német felesége Gertrúd révén német lovagokat hozott udvarába és a legfőbb méltóságokat nekik adta. A magyar bárók Péter ispán köré tömörülve megölték a királynét.

Aranybulla mozgalom:

A magyar főnemesek sérelmezték mellőzöttségüket, hiszen a király inkább a német lovagokat helyezte előtérbe

Azok a nemesek, akik nem örök-birtokkal, hanem csupán szolgálati birtokkal rendelkeztek, azaz szerviensek voltak, követelni kezdték földjeik saját tulajdonba vételét.

Kisbirtokosok szerették volna elérni, hogy a király oltalmazza őket a nagybirtokosok túlkapásaival szemben. A három csoport - főnemesek, szerviensek, kisnemesek - fogtak össze az aranybulla mozgalomban.

András intézkedései:

• Andreánum - erdélyi szászoknak kiváltságok adása
• Kehidai oklevél - Szervienseknek engedmény, a főurak alól kivonják őket
• Keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre.

Aranybulla (1222) öt pontja

1. Nemesi adómentesség
2. Hadjáratokra csak belföldön kötelezhető a magyar nemes
3. Bíráskodás: nem fogatható el a nemes ok nélkül
4. Méltóságok halmozása tiltott
5. A szerviensek örökbirtokul kapták földjeiket

Ellenállási záradék: Az Aranybulla végén a záradék biztosította, hogy ha az egyes pontokat megszegi a király, akkor a nemesek törvényesen lázadhatnak ellene.

Az Aranybulla kiadásának kényszere: A királyi hatalom jelentősen megrendült II. András korára, mert a királyi földek mennyisége is lecsökkent. Túl sok földet adományoztak el híveiknek az uralkodók

A tatárjárás (1241-1242)

Béla uralkodásának szakaszai:

• Kísérlet a királyi hatalom méltóságának visszaállítására. Korábbi birtokok visszavétele, királyi biztosok megyékbe küldése.
• A tatárjárás
• Újjáépítés a tatárjárás után

A király és a nemesek viszonya: IV. Béla idejére (1235) a királyi hatalom meggyengül, az előző uralkodók rengeteg királyi földet eladományoznak nemeseknek. Ezért IV. Béla uralma első szakaszában célul tűzte ki, hogy megerősítse a királyi hatalmat. Viszonya a nemesekkel 1235 és 1241 közt erősen megromlik.

Fokozta a rossz viszonyt, hogy IV. Béla 1239-ben egyezséget kötött a tatárok elől Európa felé menekülő kunokkal. A kunok ázsiai, távol-keleti népesség volt, mely 1223-ban a Kalka folyónál az orosz fejedelmekkel összefogva veszített csatát a tatárokkal szemben és kezdett menekülni Magyarország felé.

A kun-magyar egyezség arról szólt, hogy a magyarok befogadják a kunokat, akik ezért cserébe együtt harcolnak a magyarokkal a tatárok ellen. A magyar nemesek azért nem örültek a kunok betelepítésének, mert ezáltal IV. Béla egy csak hozzá hű katonai réteget kapott, mely akár ellenük is felhasználható lett.

A tatárjárás eseménytörténete:

A tatárok közeledésére Juliánusz barát figyelmeztette a magyarokat, amikor Baskíriából utazott vissza Rómába, Magyarországon keresztül. (Juliánusz hittérítő céllal volt a Volga vidékén.)

A magyarok három csatában ütköztek meg a Kárpátok több hágóján keresztül érkező tatárokkal: 1. csata Vereckei hágónál, 2. csata Pest alatt 3. csata: Muhi csata (1241 április 11-én). Muhinál IV. Béla testvére Kálmán herceg vezette a magyarokat, de a nagy vereséget követően Kálmán meghalt, IV. Béla pedig elmenekült az országból az Adria parti Trau (Trogir) szigetére.

A tatárok 1241 tavaszától pusztítják a magyarok falvait, 1241 végén átkelnek a Dunántúlra is. A két milliós magyar lakosság 1/4 -e (0,5 millió ember) pusztul el. Csak a kőből épült nagyobb várak tudtak ellenállni a mongol hadaknak.

A tatárok 1242 tavaszán váratlanul távoznak Magyarországról. Ennek valószínű oka: Ögödej nagykán halála és az a tény, hogy a tatárjárást vezető Batu kán jelen akart lenni seregével együtt a kánválasztáson Mongólia fővárosában (Karakórumban).

Második honalapítás

A tatárjárást követő újjáépítést azért nevezhetjük második honapalításnak, mert a teljes pusztulásból kellett újra működőképessé tenni az országot.

Az újjépítés főbb elemei: népesség pótlás a tatárok által leginkább pusztított vidékeken. Kunok, jászok letelepítése az alföldön. A kunok a tatárjárás kezdetét még a magyarokkal szövetségben készültek szembeszállni a tatárokkal, ám miután a pesti polgárok ellenük fordultak, elhagyták az országot. (IV. Béla a tatárjárás után hívta vissza őket és telepítette le törzseiket.) IV. Béla kibékült a bárókkal is, de kikötötte, hogy királyi birtokot csak az kaphat, aki kővár építésekbe fog. Ugyancsak az újjáépítést szolgálta a várospártoló politika, vagyis a király támogatta a városok létesítését, fejlesztését.

Kiegyezés a nemesekkel: az 1267-es törvények újra megerősítették a nemesi kiváltságokat és közben kialakult a familiaritás rendszere. Ez azt jelentette, hogy a kisebb birtokosok önként odaadták földjeiket a nagybirtokosoknak, akik ennek fejében védelmükbe vették őket és gondoskodtak róluk. A familiáris katonailag is szolgálta hűbérurát.

A 2. honalapítás során indult meg a hazai birtokrendszer torzulása: az óriásbirtokok kialakulása tartományutak, vagy kiskirályok kezén. Az utolsó Árpád-házi királyok IV. László és III. András már csupán jelképes hatalommal bírtak, a valódi hatalom a kiskirályok kezébe került. Az Árpád-ház 1301 -ben kihalt.

Bandériumok: egy-egy földesúr zászlaja alá tartozó katonák, akik nemesi magánhadsereget alkottak.

A tartományurak időszaka

Nemesi vármegyék: IV. Béla korában a királyi vármegyék helyett nemesi vármegyék alakultak. Ezekben már nem a királyt képviselő ispán rendelkezett, hanem az adott megye nemesei alakíthattak megyegyűléseket és azok az ispánnal közösen irányították a megyét. (Kezdetben négy választott szolgabíró döntött a parasztok közti vitákban és nemesi birtokügyekben.)

Tartományurak: Olyan nagyurak voltak, akik országrésznyi birtokkal rendelkeztek, melyen királyokhoz hasonló jogkörökkel és udvartartással uralkodtak. Általában hatalmas hadseregeik voltak, saját külpolitikát folytattak, néha még saját pénzt is verettek (pl. Csák Máté). A legnagyobb tartományurak: Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Kőszegi család, Kán László. 

Az utolsó Árpád-házi királyok: IV. László és III. András hatalma már csak jelképes volt. Valójában az egyes tartományurak tőle függetlenül uralták területeiket. IV. László 1278-ban még a nagyurakkal közösen harcolt a csehek ellen (a Habsburgokat megesegítva) a Morvamezei csatában, ám később a nemesek ellene fordultak.

Kunok lázadása (1282): A letelepített kunokat a pápai udvar megkeresztelkedésre akarta kényszeríteni, így IV. László kiadta a kun törvényeket. Ám a kunok megtagadták ezek végrehajtását és fellázadtak. A király a bárókkal közösen a hódtavi csatában győzte le őket (1282-ban). 

Az Árpád-ház kihalása: III. András 1301-ben fiúutód nélkül halt meg, ezzel kihalt az Árpád-ház. Vita kezdődött arról, hogy ki legyen az új király. Akadt cseh, bajor és nápolyi trónkövetelő is, akik mind az Árpád-ház valamilyen leszármazottai voltak. Végül egy Anjou házból származó (francia gyökerekkel bíró) nápolyi dinasztia sarja, Károly Róbert szerezte meg a magyar trónt!

Visszaellenőrző kérdések (redmenta regisztráció után)